Géresi Kálmán: A nagy-károlyi gróf Károlyi-család oklevéltára ötödik kötet (Budapest, 1897)

fordítom. Holott Eszterházi Antal uram irása szerént Bányavárosokra indult, leszen notabilis reflexióm reája. Megvallom hadnak jobb kedvét nem kívántam volna, mint ezen alkalmatossággal, de ámbár Isten gátolta is, noha öt nap egy falat kenyere nem volt, mégis zúgolódás nélkül ment ujobban az pusztának az rácz elejiben. Már nem tudom mint boldogulhattanak, mivel mai informatiómbúl úgy értem, hogy az Dunán tul és a dunaközi ráczság Szegedhez szándékozott, az Tiszántúl való penig maros-mellyéki csak a Tiszához, kirül is vagyon az hadaknak commissiójok. Győnél szándékozik hidat kötni, az rabok jól szándékát nem tudják nevezni, ki Halmágynak, ki Almásnak nevezi; ut ut sit, mindenikére reá érünk. Legelsőben is azért felelek Felséged utóbbi kegyelmes válaszára, melyben resolválja az harczot, kirül én mélt. Generális Pekri uramnak minémő irást töttem, prassentibus Felségednek alázatossan includálom. T. nemzetes Vay Adám uramnak is irtam, o kegyelme az erdélyi hadbul ha kik eloszlottanak ad exitum hogy Felséged hadaihoz compelláltathatja. Mivel penig ő kegyelmének mindenkori praesentiájában kétséges vagyok, exsuper Budai István uramnak is irtam ; nem kétlem, haza boldogulását, ellenségnek confusióját kívánván, mindenik követni fogja nem orderemet, hanem csekély elmém szerént való opiniómat. Az munitiót penig conformálom az ellenségéhez, kinek - még eddig csak hat mezei taraczkja volt, de Szegeden vagyon emberem, az ki vigyáz, és ha többel ottan muniálja magát, már is disponáltam Egerben, készen is vagyon, azonnal augeálom. Csajághi penig még mostan is itten lévén, contraordereztem cum conditione, hogy ha Antal úr onnat felyül az ellensig mótussárul semmi káros és veszedelmes dolgot nem insinuál. Sőt Felséges uram, Bagossi Pál iránt is irtam az megirt mélt. úrnak, hiszem jobb hogy itten szolgáljon, mint sem oda fel csak bagácsiát őrizzen; magyarán irom Felségednek : eddig lévén Felséges uram dispositióim, csak hátramaradásom és akadályom ne legyen másoktul, én rajtam, verjen meg a ki teremtett, ha mi elmúlik.