Géresi Kálmán: A nagy-károlyi gróf Károlyi-család oklevéltára ötödik kötet (Budapest, 1897)

fusió, a mely által hogy ha az ellenség neki bizakodván, az operatiókban tovább is progrediálna, igen hasznos lenne és ugyan szükséges is, hogy Kegyelmed mintegy porta formán lovas hadakat béküldene, a kinek hirét hallván az ellenség, annyival inkább megtartózkodnék és a Kegyelmed operatióinak is semmi hátramaradása az által nem lenne. Annyival is inkább, hogy magunk is resolválván sok okokra nézve Erdélyben való bémenetelünköt, már is megindíttattuk az udvari hadainkat, a kinek bemenetelével a Kegyelmed hada azonnal kimehetne. Magunk ugyan bizonyos lengyelországi dolgokra nézve Munkácsra divertálunk, a holott is circiter három hétig mulatván, utunkat continuálni fogjuk Erdélyben, s ezért is Kegyelmed correspondens tudósítását azalatt oda várjuk. Coeterum az ellenség dolgairul informálhatjuk Kegyelmedet, hogy mindekkoráig is Szerednél mulatott, mindazáltal az ott való hidat elégetvén, a mint az visszaszökött rabok, és azok közt Breznai is beszélli, ordere szerint Csalóközben fog menni. Isten jóvoltábul mind innét, mind penig túl az Dunán szerencsés portázásai lévén hadainknak, a mint is Bottyán Győrnek külső városát felveretvén a Nyulas mezeire szállott; Bezerédy penig Soprony táján infestálta naponkint sok szép nyereséggel az ellenséget, a kihez mostan nyomul Pálfi tizenhat rácz és horvát zászló-allya haddal, melynek is conjunctióját impediálni igyekezik hadaink. Áldja Isten mind őköt mind Kegyelmedet ügyünk előmozdítására sok jó szerencsékkel. De reliquo servet Deus P. D. V. ad vota sua superviventem. Dátum ih castro Szerencs, die 6. Julii 1707. P. D. V. ad officia parati. Mivel jól említheti Kegyelmed, hogy oly vélekedésbe küldénk el Kegyelmedet, hogy 24 álgyúkra szüksége nem lesz, és így rést lüni nem kell, nem látom mire kívántatik több por. De ha ebben az itíletben megcsalattatunk, haszontalan lesz port küldeni többet, golyóbis nélkül; s ha ez megvolna is pedig, mégis kicsiny lesz az puska; de non est currentis neque volentis. F. P. Rákóczi m. pr. Az utolsó bekezdés a fejedelem kezeírása. Eredeti. (Rákóczi-levelek, 325.';