Géresi Kálmán: A nagy-károlyi gróf Károlyi-család oklevéltára ötödik kötet (Budapest, 1897)

onnan cum longo nasu recedált Csobáncz felé, melyben extra omnem spem et dispositionem harminczig való puskás hajdú bemenvén, ellenek formaliter obsideálta Rabutin, s ostromot tentálván, fegyverrel és kövekkel 300 gregariussát és 50 tisztit vesztette el alatta, úgy annyira viselte azon 30 hajdú magát, hogy már a kapuját is belővén az ellenség, belőle vágtak ki, mint azt ím Domonkos Ferencz uram Csobánczbul irott levelébül kitanulhatja Kegyelmed. Egy szóval mindennapon hadainktul két-három izben az egész armadát megütvén, úgy el nyomorították és rettentették, hogyha Sternberg friss nyugodott néppel eleibe nem jött volna, bizonyosan soha Németországba nem mehetett volna; most már általmenvén a Rábán, egymással magokat conjungálván, reménlem ekkoráig a lineát is meghaladták, s úgy látom azon belül kívánja népét megnyugosztalni. Itt Leopold oly szükségben lévén, kinél még nagyobban nem volt, szüntelen való lövésekkel és tüzek gyujtogatásával kér segítséget; kire nézve reménlem, most csak hamar ki is mutatja magát. Ki hogy indisposite ne találjon, az hadakat már is contrahálván, most indulok a Vágón túl vélek. Olyas operatiókat akarok aggrediálnom, hogy mind a leopoldi segítség retardáltassék, mind penig a dunántúli földnek is valamely pihenése származzék; akkor arrul bizonyosan Kegyelmedet tudósítanom el nem mulatom. A svecus formidabilis armatúrája naponként nyilatkozik ki; már Csehországban hostiliter agai, Erfurt nevü várast elfoglalt, s actu fortificáltatja. Reménlem Rabutin is oda készül, noha nem kevés kárral, mert Dunántúl csak elveszett közzülök másfél ezer. Simon úr felől irja Kegyelmed, hogy meg lehetett fogni, mit én sem töttem vala azt Kegyelmednél kérdésben, hogy meg lehetett-é vagy nem, hanem azt kérdeztem vala: mi lehet az oka megfugatásának. Közelebb lévén Kegyelmed a m. fejedelemhez, tudhatta ; de azt a jövendő üdő tudom kinyilatkoztatja. In reliquo a midőn tovább is Kegyelmed jó emlékezetibe magamat ajánlanám és az jó correspondentiának megtartására kérném, maradok Kegyelmednek, Emőke, 11. Mártii 1707. köteles szolgája attyafia Gr. Eszterhas Antal m. k.