Géresi Kálmán: A nagy-károlyi gróf Károlyi-család oklevéltára ötödik kötet (Budapest, 1897)

muskatélyos ott; újabban 150 lovas németet küldtek bele. Az commendánst áristomba vitette Rabutin, Hatházit, Gálíi Pált meg arestálták, miért a magyar nem veszett. Szebenbe az urak házaihoz strását küldöttek; az óta az pénzt az urakon kemény executióval szedi s úgy a szegínységen, kin 1000 forintot s kin többet. Andrási uram egész készülettel várván hogy érte küldjenek, más rendbeli érvén, mindenét felprédálták; vallott 5000 forint érő kárt, maga csak akkor is volt Orosz Pál uramnál embere. Abruch Bánya táján sok uraknak lévén kincse valami kő lyukakba, mind oda van. Az ménesünkért elküldtek, más felől kijöttek az pásztorok, s el szakatták az Csáki László uraméiul; már legnagyobb veszedelembe van, tudom fel nem találjuk; beküldök ha módját lelem, ezeket az Csáki László uram embere vezeti, úgy tudván az miénk is ott van. Itt most, édes szívem, egész csendesség van, az ráczok felől sem hallani semmit. Levelet annyit írok Kegyelmednek, hogy panasza ne legyen, számát sem tudom; kit Debreczenbe s kit az táborra igazítok, csak vehesse Kegyelmed, édes lelkem. Ezzel, maradok Kegyelmed igaz hites társa B. K. P. S. Kárándi alól két lovat lőttek el azon harczon, súlyos nagy sebbe esett; reménység élete. Károly, 24 Novembris 1703. Eredeti, negyedrét íven. XL. Andrássy Miklós Károlyi Sándortól némi fegyveres segítséget kér. Felfalu, 1703. nov. 24. Kedves sógor uramnak Nagyságodnak ajánlom szolgálatomat. Értettük hogy Forgács uram Nitrára ment volna be. Mi azért az tatárság elérkezvén, utána megyünk, hogy Ezterbázy urammal ne coniungálná magát. Mivel pedig Nagyságod igen jól tudja, hogy az katonaság nem egyenlő,