Géresi Kálmán: A nagy-károlyi gróf Károlyi-család oklevéltára ötödik kötet (Budapest, 1897)

káromlási, melyben Kegyelmed sem mentheti. Az mi a halmágyi jószág dolgát illeti, arrúl mindjárt collationalisa után írtam vala Kegyelmednek levelet, hogy suspendáltassék; de Kegyelmed vissza gyüvén Erdélybül, az levél is vissza hozattatott. Mivel azon jószághoz feles vér (s rész szerint maga Jenéi is az lévén) találtatott, s ezért is nagyobb consideratió nélkül praecipitálni az dolgot nem lehetett, igazságtalan is volna másnak jussa ellen collatiót tenni. De avval Csáki Andrást is kegyelmességemben megfogyatkoztatni nem kívánom ; van is mód benne, hogy áztat mások rövidsége nélkül véghez vihessem, említett Csáki András nagyobb securitásával. Hogy pedig ez ilyenekbe sokaknak sok panaszok vagyon, azt nem csudálom; mert sok is előttem az kérő és az illetlen informatió; én pedig se azért fegyvert nem kötöttem, se arra nem esküdtem, hogy az másét (azokon kívül az kik az confcederatióhoz nem hitesek) elvegyem, és viszont másoknak oszszam, hanem hogy kit s kit maga szabadságában s jószágában megtartsam, valakik igyünkhez esküdtének. Rosz is lesz azt mondanunk, hogy valamit az Kegyelmed mellett levő szegény legény vérével nyér, (az jószágot értvén) övé legyen, mert így szépen behoznánk az neo-aquistumot, áz melytül annyira irtózunk. Hogyha tehát minden instans dolgában elő nem mehet, arrúl nem tehetek; de hogy azt a mit adhatok, nem adom: talám arrúl helytelenül panaszolkodnak; de ha mind ezvel is minden embernek eleget nem tehetek, emberi gyarlóságomnak és az lehetetlenségnek tulajdonítom. Szemem előtt vagyon, hitesse el Kegyelmed, az itílőm, az ki előtt tudom számot kell adnom, és az kinek többet mintsem az embereknek kívánok tetszeni. Hogy Csáki Andrást az megholt fejedelem, erdélyi jószáginak preefectusává tette volt, azt jól tudom, de az harminczadokat neki senki avval nem conferálta. De hogy hadi tisztivel ezentúl az oeconomiát is folytathassa, abba módot nem látok, ha csak ily rendetlenséggel, mint eddig, kívánja folytatni dolgait. Hogy azért legyenek pedig övé, hogy vérivel nyerte: ha ezen exemplum stál, Károly is másé lesz, az erdélyi fejedelemség is, mert ezeket sok szegény legény vásárlotta vérivel. De mind ezekbe nagy az distinctió, — s nem is vádoltatik ezekért annyira, mint más dolgaiért.