Géresi Kálmán: A nagy-károlyi gróf Károlyi-család oklevéltára ötödik kötet (Budapest, 1897)

jek, és ott való állapotokat, mint erdélyországi főcommendó az ő Nagysága és az nemzet javára úgy folytassak, de minthogy Kegyelmed azt irja, hogy míg az német egészen által nem takarodik az Tiszán, addig se magam bé ne menjek, sem senkit bé ne bocsássak: én ahoz tartom magamat. Azonkívül az mely hadakat Urunk ö Nagysága parancsolt, hogy bevigyék magammal, annak két regimentje Kegyelmednél vagyon, s tudom nem fogja őket tartóztatni, mihelyt általmegyen az német az Tiszán, hanem általküldi. Ha peniglen Rabutin Szeged felé veszi útját, idején tudósítson Kegyelmed, hogy én mindjárt indulhassak meg innen, és előzhessem meg; mert nékem messze kell kerülnöm Hunyad vármegye felé, arra kelletvén neki is bemenni Erdélybe, ha Szeged felől akarna bemenni. Barcsai Mihály uram mellett levő főrendeket penig kezemhez vévén Urunk ő Nagysága parancsolatja szerint, jőnek is utánam ide. De bizony valóban sokan bészöktenek, az míg én kezemhez vettem őket. Az mint onnan belől jött embertől hallom, rettenetes sok praedálást is tesznek oda be instructióm ellen, minthogy ő Nagysága specialiter megparancsolta, hogy az praedálást meg ne engedjem, és az szászok nyomorgatását; s erre nézve is sietnem kellene, hogy el ne idegenednék az föld népe ez ilyen excessusokkal tőlünk. Azt is hozták ma, hogy Bánfi György hadat kiáltat az német részére, s Naláczi Lajos és Serédi Péter volnának az előttök járók. Prinyi Miklós uramnak az Kegyelmed levelét mindjárt megküldöm. Erdélyben szükségesebb az gyalog mint az lovas, mert a nélkül semmi operatiót nem tehetek. Itt az had rettenetesen éhezik; csak most jöttem ide, még is megijedtem az sok lamentatiójoktul, protestálnak, hogy bizony mind elszélednek; én ugyan írtam Krucsai uramnak, hogy az Istenért élést küldjenek. Nekem úgy tetszik, hogy ha az gyalogok elérkeznek, Sebesvárhoz küldje őket, mert ha az Körösön akar is visszamenni Rabutin, eleiben mehet, ha Hunyad vármegye felé jőne is be, az hegyeken eleiben mehetne, én penig az lovas haddal hozzájok érkezném. Kegyelmedet kírem, ha az német általmegyen az Tiszán, tudósítson mindjárt, hogy itt ne heverjek híjában, és addig míg Urunk ő Nagysága bejő, vehessem valamenynyire rendben az országot, vallhassunk becsületet ő Nagysága v. köt. 33