Géresi Kálmán: A nagy-károlyi gróf Károlyi-család oklevéltára ötödik kötet (Budapest, 1897)

CCCLXXXV. Károlyi Sándorné némely magán, vallási és közügyekben ír urának. Olcsva, iyoó. aug. 3. i r Isten áldja meg Kegyelmedet Edes szívem, minden jókkal. Két rendbéli levelét édesem Kegyelmednek mostan veszem szeretettel, egyik kit a deres lóval hoztak, másikot a kit a lovasa hozott. Épen jókor esett, mert holnap beküldtem volna Abrugybányára; már a szerint alkalmaztatom a mint Kegyelmed irja. Mihály deák dolgát valóban sajnállom, bár ugyan rá is irjon Kegyelmed jól is, inkább fog az talám; én nékem soha nem ir, ha csak bizonyos ember nem jő; eleget irtam, hogy Egerbül talám postai alkalmatossággal is írhatna. Az Körösön levő sorul elhiszem parancsolt Kegyelmed szivem, nem tudom nem lesz-é most oda a német miá. Az szályakat, azt irta volt Mihály deák, hogy Barkóczi Ferencz uram mind elvitette, talám vagy az árával vagy hasonló szályal tartoznának érette, minthogy mi adtuk volt meg az árát. En Édesem valóba várom Kegyelmed akaratját, ki leszen már Ötvös Miklós helyett; mert oly szükséges mint luteránusnak az asszonyember, ki nélkül épen nem lehet. Andrási feleségestül nállam lévén szinte arrúl beszéltünk ; hogy is nem érne egy pipa dohánt Kohári István uramnak. Ha még is félthető Kassa, kérem Szívem sietve tudósítson, mert még eddig is ott a Klárám. Az mint irt volt Kegyelmed leveleirül s egyébrül: tovább is tudósítson Szívem megírtam volt; hogy hova tegyem ha előszedem : legelébb arrul tudósítson, mert háznál nem tarthatom csak egy holnapig is. Csak a mi velem van is, míg Ujhelybe jártam is, baj volt itt őriztetnem; kevés cselédem lévén, akár azt őrizze s akár velem járjon, a lopással valóba félelmes ; pedig semmi jó záros bót nem lévén, a sok gazság szüntelen jár;