Géresi Kálmán: A nagy-károlyi gróf Károlyi-család oklevéltára ötödik kötet (Budapest, 1897)

reánk, mikor megkezdett világosodni. Az is elég siralmas kár, de a sok özvegynek s árvának égben ható siralma legkeservesebb, bennünk és kunságiakban több vagyon száz ember kárnál, kiket öszvedarabolván, eltemettünk, kiket pedig halálosképpen sebhettenek, és holt elevenen fetrengenek a sebek miatt. Azért kérjük Nagyságodat alázatosan, küldjön erős parancsolatot körösi bírák urainknak, hogy ezeknek a nyomorult betegeknek vagyis sebeseknek orvoslására, gyógyítására borbélyt küldjenek avagy adjanak embereinknek, mert rettenetes sebekben lévén, lehetetlen vinnünk, s magunk is nem tudjuk hogy merjünk maradni, mert volt oly magyar, a mely szavahihető böcsületes asszonynépektül megizente, hogy itt ne lakjunk, mert negyed- vagy ötödnap múlva némettel jőnek reánk, s még a gyermekinket is kardra hányják. Nem tudjuk, mit cselekedjünk, ha Nagyságod eleit nem vészi fene ellenségink szándékának. Legyen jó Istenünk segítsége Nagyságodnak és Kegyelmes urunk seregeinek, kívánjuk. Actum Túr, die 5 Novembris 1703. Nagyságodnak szegény szolgái túri bírák, esküttek és közönséges szegénység. P. S. Házainkat is eleget égettenek meg. Külsején: Tekint, és méltós. Károlyi Sándor urunknak ő Nagyságának etc. sietséggel íránk, Kecskeméth. Ivpapiron, eredeti, pecséttel. (A pecsét, a mint magyar nyelvű köriratán látszik, 1617-ik évi.) XXXIII. Dobozi István, debreczeni bíró, Károlyi Sándort különböző hadi hírekről tudósítja. Debreczen, iyo J. november 6. Ajánlom Nagyságodnak nagy jó Uramnak alázatos szolgálatomat ! Harmadik levelét is alázatosan elvettem Nagyságodnak, és már én tüllem is harmadik. A ki töltést szerezhettem^ elküldtem vala Deák Ferencz kapitány uram Borbély István