Géresi Kálmán: A nagy-károlyi gróf Károlyi-család oklevéltára ötödik kötet (Budapest, 1897)

Külsején: Az én kedves uramnak tek. és nagys. Károlyi Sándor uramnak ő Kegyelmének szeretettel írám. Eredeti; czédula alakban, kelet nélkül, pecséttel. CCCLXIX. A fejedelem levele Baranyay András ztngvári kapitányhoz. Érsek-Ujvár, 1706. jun. 19. Generose Fidelis Nobis dilecte. Salutem et principális gratise nostrae propensionem. Eddigis úgy tudjuk tudtára volt Kegyelmednek, hogy tek, nagys. Károlyi Sándor generális és senator uram requisitióihoz magát alkalmaztatván, az mely rabokat onnéd kivánt volna elküldetni, azt követte volna el minden remora nékül. De nagy csudálkozással értettük, hogy egynehány rendbéli requisitiójára is ö Kegyelmének, nem engedelmeskedett Hűsége. Az mint is Oxman nevű német rabot ez ideig sem küldötte oda, az hova ő Kegyelme parancsolta vala, mely miatt az mi feleink közül elfogott raboknak, Hűsége által okoztatott eddig is sanyarú rabságoknak hosszabbítása. Parancsoljuk azért Hűségének, ennek utánna semmiben az ő Kegyelme parancsolatinak elmulatója ne légyen, sőt nagy hűséggel azt inkább véghez vigye; másként tudtára légyen: animadversiónk azonnal ottan éri elmúlhatatlanúl. Secus non facturus. Dátum in arce Ersek-Ujvarini, die ig. Junii Anno 1706. Franciscus Rákóczi m. pr. Franciscus Aszalay m. pr. Kívül: Generoso Andreáé Baranyai arcis et praesidii Ungvár Capitaneo fideli Nobis dilecto, Unghvar. Egykorú másolat. (Rákóczi-levelek, 227.)