Géresi Kálmán: A nagy-károlyi gróf Károlyi-család oklevéltára ötödik kötet (Budapest, 1897)

senki nem oltalmazza; maga ember ha felét rá költené is, reménlhetne talám maradna valami, de áz is csak reménség. Ha oda megyek a hol semmi nincs, ott is élni kén ki tudja meddig; a mie volna embernek ahoz nyúlna, ha együtt volna egyetmásával. Gyermekitül is elszakadni embernek fél halál, magával tekeregtetni lehetetlen oly állapotba; mind magamnak s mind maga nyomorúsága inkább nevekednék Az borokat réz pinzen vesztegetni nehéz, mert ha Isten jónkra fordítja dolgunkat, az után pinzen sem kaphatni. Bár csak béreseket szerezne Kegyelmed; oláh legények is jók lennének, mert ha indulása lesz a németnek, a feleségesek elállnak. Ezzel maradok Kegyelmednek Édes szivem igaz hites társa Olcsva, 17. April 1706. B. K. m. pr. P. S. Ugy látom Lelkem, Kegyelmed fáradságának jutalmát csak Istentül kell várnunk, mert az maga veszedelmével nem gondolok nem hogy köszönettel vennék, de még mocskolódnak, hogy Kegyelmed a vármegyéket erőszakoson vette a pecsétes levélre, mikor compániák szerint számba vette; a mint hogy Urunk rajok is írt ugyan úgy a mint mondják, hogy nem teszik az ablak megé, s a Bereg vármegyeieknek leveleket vissza küldte; de a felsők az indítói, a mint tapasztaltatik. Két negyedrét levélpapíron. CCCXLVL A fejedelem levele Károlyihoz. Eger, ryoó. ápr. 18. Eger, 18. Április 1706. Isten minden jókkal áldja meg Kegyelmedet, szívbül kívánom. Az Kegyelmed 9. Április datált levelét tegnap estve vettem. Reméllem, hogy ha eddig leveleimet vette Kegyelmed, megértette hogy az hadak fizetésére már két száz ezer forintot küldöttünk Krutsay Márton kezéhez. Hogy peniglen