Géresi Kálmán: A nagy-károlyi gróf Károlyi-család oklevéltára ötödik kötet (Budapest, 1897)

örvendetes hirt is hallanunk, megalázván Isten ellenséginket. Mindenekbe Szívem Kegyelmed parancsolatihoz alkalmaztatom magamot Edes szivem. Ötvös uram bizonyos és szükséges dolgaimra nézve Kassára ment, magának is lévén elmúlhatatlan dolga; de csak Krucsai uram küldjön embert az levelek hányására, kirül most Íratván ő Kegyelmének siettetem, én azt végbe vitetem. Mind annak mind egyebeknek jobban való végbe vitelére magam is Károlyba megyek, itt semmit sem mulatok, Helembachhoz is elküldök, úgy egyebüvé is. Elrendeltem volt már az bijalokat, ha csak mi pihenésünk lehetne is jó módjával elrendelném; míg válaszom jő is Helembachtul, az alatt csak megindíttatom az marhát; csak érkezzék az is a kirül ír Kegyelmed, mert réz pinzt gyűjteni nem tudom mire való. Az pinz elküldésével nem késem; ha holnap meg nem indíthatnám is, holnapután sietve elindítom. Maróti Mihálynak a mely leveleket includált Kegyelmed, azt mind ide hozták, nem lévén ő Károlyba. Labbancz Miklós a posta ottan, és így az Ilosvai Bálint citós levele is késik, úgy^ a többi is. Krucsai uram is úgy tudom Debreczenbe van. En azt a pénz elküldésével nem várhatom, hanem rézpinz van velem 2000 rénes forint, többet is szerzek hamarjába, s az fejir pinzt is aranynyal kitöltőm 2000-re. Azon leszek a két lovat megterhelhessem s éjjel nappal küldjem, mert már az Asszonytul is késő hozatni Salánkrul. Kegyelmed irásábul nem érthetem, ha hét ezer-é vagy két ezer réz pinz kell, de én hirtelen minél többet szerezhetek annyit küldök. Szűcs János uram dolmányának csak gomb hija, azt is elkészítvén a pénzzel együtt elküldöm. De nem szeretem, hogy Kegyelmednek dámákat hord; másszor csak hagyja ott vagy Orosz Pál uramnak kedveskedjék vele. A köntös Édesem az asszony embernek való kellett volna a felől ha színest nem viselek is, de hogy igaz kavallérságát megbizonyítsa Kegyelmed, ugyan illett a dámát megruházni. Nem bánom Édesem jobb hogy azt viselje, mintsem mezítelen járjon Kegyelmetek közt, mert együtt nagyobb kárt tenne. Hogy a Fejedelem-asszonynak attyafia volna én ugyan nem hiszem, de jól gondolta azt, tudja inkább kedveznek. A német szót Szívem úgy tanulja Kegyelmed, úgy ne járjon mint Domahidi Miklós