Géresi Kálmán: A nagy-károlyi gróf Károlyi-család oklevéltára ötödik kötet (Budapest, 1897)

kedők kezességére el is bocsáttatott. Kajdi, Jónás prófétával csak roszat profétizál, de félek hogy az hal gyomra helyett, fel ne magasztaltassák, ha inobedientiáját continuálja; az való, hogy az köz nép elméjével szivével nyelve által igen bir. Hiszem, ha eleitül fogvást minden dispositiók véghez mentenek volna, nem tudom eddig hogy járt volna az német. Én is valóban meguntam az ilyen fogyatkozásokat; kihez képest csak declarálja Kegyelmed az tiszteknek, hogy én megesküttem, hogy valakik a parancsolatokat véghez nem viszik, nem kimillem tüllök az akasztófát. Mojses hiti acceptálásával ne hertelenkedjék Kegyelmed. Való hogy elfogattatása igen jól esett, és szintén azért kell oltalmazni az mételytül az hadakat; ülhet még egy darabig valamely várban és az német kitakarodása után tehet hasznot, s kárt nem igen. A Kegyelmed áhitatosságra felgerjesztetett szivét vigasztaló barátnak relatiója könnyen hihető, és bizony a menynyiben esmérem Rabutinnak és legkiváltképen az feleségének természetit, régen elhitettem magammal, hogy nem fog kisietni, és el nem hagyja árnyékért az konczot. Miben legyenek Dunántúl az dolgok, az elébbeni leveleimbül megérthette Kegyelmed. Azóta is küldöttének három nyert zászlót, az melyet 24. compánia megveretésével nyertek portásink. Horvátország felől is jobban jobban lengedezelnek az franczia szelek, az melyekrül az nyomtatott német hirek is folyvást beszélnek. Az armistitiumrul is óránkint várok valóságot, mert igen sürgeti az német. Az szegedi hadat feleségétül ki kergetni haszontalan; az Tisza Duna között való operatiók is meg nem engedik. Tökölyi megverettetésében semmi sincs; mivel már előbbeni leveleimbül láthatta Kegyelmed, miért kelletett megbomlani az csongrádi corpusnak. Diák Ferencz es Gonderfinder Sass tájékán vannak, a hol se széna se szalma nincsen. Toldi Istvánnak még semmi instantiáját nem láttam, lészen mindazonáltal illendő reflexió az Kegyelmed informatiójára. Csaknem kifáradtam, megvallom, az Orosz Pál szüntelen panaszaibúi; én bizony se szénát, se szalmát nem teremthetek ;lássa, hogy élődhetik. V. öt. 29