Géresi Kálmán: A nagy-károlyi gróf Károlyi-család oklevéltára ötödik kötet (Budapest, 1897)

i7°6. 403 desideramus. Agriae die 24. Februarii 1706. P. D. V. ad officia parati F. P. Rákóczi m. pr. Gregorius Ráti m. pr. Alul: D. Alexandro Karoli. Ugyanilyen tartalmú levél majdnem ugyanezen szavakkal küldetett Szatmármegyének is. Eredeti. (Rákóczi-levelek. 197.) CCCXXVII. A fejedelem levele Károlyihoz. Eger, 1706. febr. 25. Spect. ac magn. Baro, Nobis observande. Salutem ofnciorumque nostrorum commendationem. Károlybúl irt Kegyelmed levelét vévén, értjük az salétrom iránt tött dispositiókat, melyek szoros parancsolat mellett lévén Lányi Pál inspectiójára bizattatva, reményijük effectusban való menetelét is. Boné iránt közelebbvaló levelünkben is irtunk, a ki igaz, hogy megérdemlené az büntetést, mindazáltal nagy credituma lévén az hadnál, ez egyszer múljon, talán az szó is fog használni. A mi a vármegyék dolgát illeti, hogy azok is, a kik eleitül fogva fegyverben voltának, magok helyett soldosokat adván immunitálni kivánják magokat, nem suffragálhat, más lévén végeztetve azok ellen az széchéni gyűlésben. Szent-Marjai ellen előttünk is voltának panaszok, de Kegyelmed irása szerint is embertelensége nélkül meg nem gyűjtheti ezerét, tapasztaltuk másutt is. Mindazáltal azzal utat nem adunk néki az excessusokra, hanem maga dolgában annak rendi szerint járjon el; kinek is ezerében az recommendált tiszteket bizvást praeficiálhatja Kegyelmed. A hajdu-városi ezerben, hogy Kenyheczit rendelje Kegyelmed kapitányul, előbbeni levelünkben is megirtuk; mert ha Bessenyei commandója alá adnánk, félő, hogy az ökrök bőgése eloszlatná az hadat. E mellett ugy jut eszünkben, hogy mivel most lészen az raboknak kiváltása Erdélyben, intimáltuk vala Kegyelmednek Jósika Gábor és Naláczi kiszaba26* <