Géresi Kálmán: A nagy-károlyi gróf Károlyi-család oklevéltára ötödik kötet (Budapest, 1897)
tione hogy az német Erdélybül ki ne menjen, se több hozzá ne mehessen. 13°- Erre az mediatio sem állott reája, hanem irt Udvarhoz ; mig az resolutiója nincsen, megvárattatik. 14°- Ujabbban kivánták az békesség punctumit, de mivel az megirt m. Generálisnál nem volt, relegált az m. Fejedelemre és Confederatióra. 15 o Kire replicáltanak az mediatorok, hogy mivel az Austriai ház minden törvényeket igéri megtartani és az békességet végben menni, ad médium Februarii anni prsenotati continuáljuk és adjuk be, kirül az m. Fejedelemnek is az egész universalis statusnak irtanak, igy intitulálván: Celsissimo principi Francisco Rákóczi, excellentissimis ac illustrissimis et reverendissimis, spectabilibus ac magnificis, generosis item dominis, confederati regni Ungarige statibus et ordinibus etc. Ezek között minemű cseremoniák exceptiójok egymás között voltának, mind detegálta az m. Generális ex scriptis; ki is folyt a 23 Oct. usque ad médium Decembris anni praeteriti. Továbbra volt interlocutorie discursus, hogy az következendő tracta hol lehetne, hogy az felséges Austriai ház követjei is jelen lehetnének ; kire az mediatio Posont jovallotta, de az m. Generális nem acceptálhatta, hanem communi voto Szakolcza találtatott. De mivel mind az Confederado részérül mind penig az király részérül való követeknek gvardiájoknak szükséges lenni, tartván az confusiotul az sem hagyattatott helyben, hanem úgy végeződött ad ulteriorem dispositionem, hogy az császár követjei az túlsó parton*) az Morva mellett való városban, az mieink penig az mediatióval Szakolczán legyenek. Ugyan az discursusban az plenipotentiárul is volt emlékezet, kirül az m. Generális proponált quaestiókat. Mindezeket csendesen meghallgatván Kegyelmes urunk és az egész Confederatio senatusa, megirt m. Generális uram fáradozását együtt adjunctusival megköszönték. Annakutánna denotált Kegyelmes urunk proponálta, *) Egy szónak üres hely van hagyva.
