Géresi Kálmán: A nagy-károlyi gróf Károlyi-család oklevéltára ötödik kötet (Budapest, 1897)

gyelmed tetszése szerént is nem látjuk tanácsosnak, hanem mázsás rezet a mint ennek előtte adtunk afféle portékáiért, azon az áron és modalitással most is kivánunk adni. Akármiként consideráljuk debreczenieknek téli üdőn való bontakozásokat, de csak nagyobb gonoszt látunk az ellenségnek ottan való megvárásokban, mivel arról példát vennének sok más apróbb helyek, s hajdú városok; és ily beneficiumot, a melyet venne az ellenség azon föld népének helyben való maradásával, lehetetlen engednünk. Kegyelmed azért nekiek absolute imponálja, hogy kiki közzülök idején korán ugy alkalmaztassa dolgát, s háza népét, hogy az ellenséget semmi uton módon bé ne várja; bizodalmok se légyen az iránt, hogy előttünk efficiálhassák akármi médiumokkal is az ellenségnek bevárására való engedelmet, hanem vagy ellenségünknek declarálják magokat, avagy ez iránt adandó Kegyelmed orderének simpliciter obtemperálnak; nagyobb hátramaradása következhetvén az haza dolgainak, mint sem az ő incommoditások. Coeterum P. D. V. feliciter valere desideramus. In oppido Miskolcz die 23. Tan. Anno 1706. P. D. V. ad officia parati. Legalján: Generális Károlyi Sándor urnák. Eredeti, a fejedelem aláírása nélkül. (Rákóczi-levelek. 186.) CCCXIII. A fejedelem levele Károlyihoz. Miskolcz, 1706. jan. 23. Spect. ac magn. Baro Amice nobis observande. Salutem et felices rerum successus. Hogy az rabok szabadulása iránt tehessen Kegyelmed annyival is inkább dispositiót, ámbár t. nemz. Orosz Pál generális fő-strásamesterünk által Huszton lévő raboknak neveit Kegyelmednek prsesentibus accludáltattuk: ment parancsolatja munkácsi vicekapitányunknak is, hogy ott is a melly rabok vannak, Kegyelmednek notificálja. Nemes Máramaros vármegyének ennihány rendbéli lamentabilis reprsesentatióira nézve resolváltunk t.