Géresi Kálmán: A nagy-károlyi gróf Károlyi-család oklevéltára ötödik kötet (Budapest, 1897)

nos. 331 volna az ellenségnek engedni. Bottyán írja, Simontornyát ostrommal vévén meg, a németet benne levágatta; más rendbeli hadaink is az Dunántúl recenter százig való rabot fogtak s feles németet vágtak. Isten mind jóra vezérli dolgainkat. G. Barkóczi Ferencz uram levelébül értjük, alkalmas számú haddal jön; ha annyira való lesz, a váradi bloquádát is fortificálni fogjuk. Az mely ráczság felöl írt Kegyelmed, gondoljuk azok inkább a Maros mellyékét fogják oltalmazni, kik ellen is valamely könnyű hadat rendelünk, magunk penig innét, valamíg bizonyosak nem leszünk a német utjárul, innét tovább nem megyünk. Coeterum eandem P. D. V. ad vota valere desideramus. Dátum in castris nostris ad Kovácsi positis, die 22. Novembris Anno 1705. P. D. V. ad officia parati F. P. Rákóczi m. pr. En innen Beszterczére hírt nem adhatok, hanem Kegyelmed küldjön hadat azon német után; magának pedig reánk is legyen reflexiója. Eredeti, az utóirat a fejedelem kezeírása. {Rákóczi-levelek, 157.) CCLXXX. A fejedelem levele Károlyihoz. Kovácsi, 1/05. nov. 2j. Spect. ac magn. D. Baro nobis observandissime. Salutem et omnem fcelicitatem. Kegyelmed utóbbi levelét is vettük, melybül értjük az ellenség táborának Somos-Ujvárhoz való menetelit. Mivel penig ezen az rosz földön immár megszűkültünk, holnap Hadadba indulunk innét, a hova Kegyelmed tudósétását az állapotokrul elvárjuk. Coeterum eandem P. D. V. ad vota feliciter valere desideramus. Dátum in castris nostris ad Kovácsi positis die 23 Novembris 1705. P. D. -V. ad officia parati F. P. Rákóczi m. pr. A meddig az ellenség valahova nem telepedik, mind addig nem látom jónak bemenését, kihez képest Kegyelmed