Géresi Kálmán: A nagy-károlyi gróf Károlyi-család oklevéltára ötödik kötet (Budapest, 1897)

nosCCLVIII. Dobozi István leginkább Debreczenre vonatkozó különböző bajokról panaszolkodik Károlyinak. Debreczen, íjo5. október 12. Méltóságos Generális nékem nagy jó uram! Valóban szomorú hírt hallék Kegyelmes urunk táborárul, holott is oly nyelv akadott, ki az németségnek reánk való szándékát asseverálja. Mely ha ide jön, meddig s hova penetrálhat, az jó Isten tudja, és így előtte is merre s hova szaladjunk, én bizony elmémmel soha nem érem, ha csak Nagyságod nem tanácsol. Ideje előtt elmenni nem jó, későn indulni haszontalan, az médiumokban s vecturákban is deficiálunk, kivált ha az táborokra fordítják szekereinket, azért az bátorságosb és távolyb való helyekrűl kellene azt víghez vinni, sőt minket is futásra juttathatandókat azon helyekrűl kellene segéteni. Alázatosan kérem Nagyságodat, méltóztassék ezt elméjére venni, most még ezen föld is helyben lévén s közelebb a Nagyságod hadaihoz, senki se szekérrel se éléssel nem succurrál azon hadnak; hát in extremitate messzünnen, honnan, és ki ? A mely részeket specificált Nagyságod, csak míg a leveleket veszik s megolvassák, bizony elővenné az had addig a kenyeret. Kegyelmes urunk Nagyságod tisztei számára való posztókbul parancsol, de az szűkön telik. És mivel nincs egyéb veres pínznél, azon az eperjesi lőcsei kereskedő emberek semmit sem adnak; pünkösdi s Lőrincz napi vásárrul Eperjesrül üressen jöttek haza kalmárink; azokon a contrabontnak ott volna helye, ugyan is onnan szokták volna az posztót ide hozni. T. Generális Gyürki Pál uram levelébül értettem minap, hogy salétrom és ón felől vött commissiót ő Kegyelme Bányára Kallóban; de én máskint nem tudtam ; elhiszem ő Kegyelmének volt gondja reá, kire is emlékeztetem ma küldött levelemben. Hadnagy Tapaszi uram mit írjon alázatosan reprsesentálom Nagyságodnak. Ha az ellenségtül vissza nyert s magunk hadaitul elveszett szekérnek igazság az árát megadatni, parancsolja Nagyságod, az meg leszen; kicsiny dolog, de