Géresi Kálmán: A nagy-károlyi gróf Károlyi-család oklevéltára ötödik kötet (Budapest, 1897)

ugyan magokat, csak a szerént tapasztalható lehessen. Azért tudván udvari kapitányunk, kik legyenek azon három városi lakosok közzül nyakasabbak, azok neveit Kegyelmednek transmittálni fogja, hanem in tempore Kegyelmed azokat hozassa el, kik legyenek mintegy kezesek a többiért. Eleikben adván Kegyelmed, ha az ország szolgalatjában s hivségekben fogyatkozás lesz, amazokért is ezek fognak büntettetni mások példájára. Okolicsányiéknak jövetelek, az mint ex praemissis látjuk, nem lesz külömb igen sokkal az előbbeni járásoknál; mindazáltal miben lesznek a dolgok, fogjuk tudósétani Kegyelmedet. Az midőn fogunk a n. vármegye által requiráltatni restauratiója iránt, Dolhait fogjuk deputálnunk pro restaurátoré. Coeterum Eundem feliciter valere desideramus. Dátum in castris ad Szécsény positis, die 12. Septembris 1705. P. D. V. ad officia parati F. P. Rákóczi m. pr. Eredeti. (Rákóczi-levelek, 125.) CCXXXIX. A fejedelem levele Károlyihoz. Szécsény, 1/05. szept. 14. Spect. ac magn. D. Baro Nobis observandissime. Salutem et omnem foelicitatem. Kegyelmed levelét vettük, némely helységek miképpen difficultálják a dézmának praestálását, melyet előbbeni két esztendőben relaxáltunk vala azokbul insurgált vitézlő rendnek tekéntetekért. Annak előtte penig kérdés kivül szoktak vala praestálni, az mint magok is mindezeket nem tagadhatják, most penig szolgalatjukért mind fizetések s mind penig a n. vármegye impositióitul való exemptiójok lévén, annál is a mit azon dézma tenne, nagyobb beneficiumot vesznek az által. Egyébiránt is maga Kegyelmed jól tudván azon dézmáknak állapotját, és a haza szükségét azokra, mindazáltal tekintvén azon regementnek Dunántúl való kárait, pro hoc duntaxat anno eximáltuk azon három helységeket, úgy mint Esziárt, Lököt és Dobot az szokott dézmáltatásnak terhétül. Hanem limitative, és sza19*