Géresi Kálmán: A nagy-károlyi gróf Károlyi-család oklevéltára ötödik kötet (Budapest, 1897)

találja levelem, magamat és puszta residentiánkat Nagyságod grátiájában recommendálván, Nagyságodnak Szatthmár, 30 Maji 1703. köteles szolgája és káplánja Temérdek Ferencz szatthmári superior m. pr. Külsej én : Illustr. Dom. Alex. Karolyi etc Szathmár. Ivpapiron, eredteti, pecséttel. VI. Nordermann diószegi praefectus Biharmegye készü­leteiről és némely rablásokról ír Károlyi Sándornak. Diószeg, 1703. jun. 5. Ajánlom mint méltóságos nagy jó Uramnak Nagysá­godnak alázatos szolgálatomat. Méltóságos úri levelét Nagyságodnak, melyben a fen­forgó hírek eránt tudósítani méltóztatott, alázatosan vettem ; én is reciproce írhatom Nagyságodnak ez mi nemes Vár­megyénk tegnapi napon Olasziban celebráltatott gyűlésében tett dispositióját: O Nagyságok s ő Kegyelmek fogadni vé­gezték 50 lovas katonákat, és rendeltének 40 lovas szekere­ket öt öt jó fegyveres puskás emberekkel, kik minden órán felkészülvén, az hol valami afféle rosz híreket hallhatnak, aífelé fordítják a vármegyében magokat. De mivel még a n. Vármegye semmi parancsolatot nem vett, a vármegyébül ki nem mennek. A mely tolvajok felöl írtam vala Nagysá­godnak, hogy Derecskére beütöttek volt, azok akkori mené­sekben a Bánknál találván debreczeni nótárius Pósalaki János uramat megfosztották és kemínyen megverték; Havasaifölde felől gőbölyt hajtó személyeket is találtának Vámos-Pércs táján, kik közül kettőt megöltenek, a lovaikat elvivén, any­nyira hogy szerzettének magoknak mintegy 28 vagy 30 lova­kat; már nem tudhatjuk által mehetének-é a Tiszán vagy csak a ligeteken vannak. Kérem alázatosan Nagyságodat ne sajnáljon ottan ottan tudósítani, én is ha mit ezen az

Next

/
Oldalképek
Tartalom