Géresi Kálmán: A nagy-károlyi gróf Károlyi-család oklevéltára ötödik kötet (Budapest, 1897)

Külsején: Méltóságos Generális Károly Sándor kiváltképpen való nagy jó uramnak ö Kegyelmének igaz kötelességgel írám, Dobrokai táborra. Ivpapiron, fekete pecséttel. CXVIII. Károlyi pátenslevele, melyben a dunántúli kóborló és zászlóhagyott kurucz katonák ellen intézkedik. Dobrokai tábor, 1704. aug. 2g. Én Károlyi Sándor méltóságos Fejedelem felső vadászi Rákóczi Ferencz kegyelmes Urunk ő Nagysága mezei hadainak Fő Generálissá, nemes Szathmár vármegyének örökös őispánja, Adom tudtára mindeneknek ez levelemnek rendiben, hogy mindenfelől jővén az panasz az szegénységtől, adatik egész városoknak, faluknak, véghelyeknek, úgy vármegyéknek egész hatalom sőt parancsoltatik, hogy valahol tulajdon magam passusom nélkül való katona akár Dunán innét akár túl való találtatik, szabadon öljék fogják s kezemhez hozzák, mint hazánknak nem igaz tagjait hanem pusztítóit. Hasonlóképpen azokat valakik kapitányokat, zászlójukat és hadnagyokat nevezni nem tudják, s kapitányok hadnagyok passusa mellett járnak és kóborolnak, tudtára levén minden városi s falusi bíráknak és lakosoknak közönségesen, vármegye bíráinak, véghelybeli tiszteknek is, hogy valakik ezen üldözésben renitens leszen, maga kárán felül személyében is érdeme szerént való büntetést fog szenvedni. Kinek nagyobb bizonyságára méltóságos Fejedelemtől adatott authoritásomból adtam ezen kezem írásával és pecsétemmel megerősített levelemet, serio intimálván, hogy faluról falura, városról városra sub gravi animadversione küldözzék és promulgálják, külömben se cselekedjék. Kelt Dobrokai táboron, die 29 Augusti. 1704. Károlyi Sándor m. pr. Kettős ívrét papíron, Károlyinak nagyobb pecsétjével; a pecsét alatt « Fejér vármegyének».