Géresi Kálmán: A nagy-károlyi gróf Károlyi-család oklevéltára ötödik kötet (Budapest, 1897)

magamat az Kegyelmed affectiójába s maradok Kegyelmednek köteles szolgája sógra Pápa, 20. aug 1704. Andrási István m. pr. Külsején: Méltós. Gener. Károli Sándor etc. ibi ubi. Félíven, pecséttel, az egész Andrásy kezeírása. CVIH. Eszterházi Antal levele, melyben Sopron vármegyét utasítja, hogy a dunántúli megyék Keszthelyen aug. JI. tartandó gyűlésére követeit elküldje. Simontornyai tábor, 1704. aug. 22. Illustrissimi, Reverendisiimi, admodum Reverendi, Spectabiles, Magnifici, Perillustres, Generosi, Egregii et Nobiles, domini mihi observandissimi. Salütem et officiosam servitiorum meorum promptitudinem. Az keresztény nevet viselő német nemzet kegyetlensége által megrontatott régi dicséretes szabadságinak helyben állitása felől serényen gondolkodván tekéntetes nemes Erdély országa, midőn az méltóságos Fejedelem felső vadászi Rákóczy Ferencz kegyelmes urunk ő Nagysága nemzete javára elszánt istenes szándékit és operatióit maga igyekezetivei öszvevetette volna, nem talált sok nyomorú ságinak labirintusából kedves Theseusának kivezérlésére bátorságosabb fonalat és hasznosb eszközt, mint hogy említett Kegyelmes urunkat maga fejedelmének urának megegyezett szabados voxa szerént elválasztotta. Melyre mivel azon tekintetes nemes Országtól most is untalan való könyörgésekkel invitáltatik, tetszett ö Nagyságának maga igyenes intentióját az nemes Vármegyének az accludált kegyelmes decretumában aperiálni. Szükségesnek ítéltem azért e mellett a nemes Vármegyének kötelesen intimálni: gondolkodjék tovább való megmaradása felől oly szolgalmatossan (így), hogy követkéz-