Géresi Kálmán: A nagy-károlyi gróf Károlyi-család oklevéltára ötödik kötet (Budapest, 1897)

csényi urammal, hogy rabot rabért, közlegényt közlegényért és tisztet hasonló tisztért lehessen fölszabadítanunk ab utrinque. Azért mivel már kétszáz rab elérkezett Bécs tájáról*, akartam Kegyelmednek írnom, hogy Kegyelmed is annyi számút készen tartani ne terheltessék, megírván neveit sspecifice ki minemű tiszt vagy mely regementből való szoldát légyen. Ha Kegyelmed a megírt módon akarja a szegény rabokat szabadítani, contentus leszek, de ha nem, lássa Kegyelmed, bizonyos lévén benne, hogy én két magyart egy németért nem adok soha. Az égetés eránt tudósíthatom Kegyelmedet, hogy Várnai György (kit Bercsényi uram hozzám küldött vala) per expressum azt referálta, hogy Bercsényi uram egyátaljában ott égetni nem fog s nem engedi, a hol arra az mi embereink előbb okot nem adnak. Még én tudtomra Styria táján nem égették styrusok Magyarországot. Hogy pediglen Rabattá kijött, azzal nem láttatott okot adni az égetésre. Hogyha pediglen ugyan csak tovább is égetni akar Kegyelmed, Isten néki, úgy tudom az mi embereink is hozzá tanulnak, s ámbár azt írja Kegyelmed* hogy Kegyelmednek azzal kárt nem teszünk, kit meg is hittem, mert Kegyelmednek e tájon jószági nincsenek, debizony megérzik Vas, Szála s más vármegyékben levő kuruczok jószági, a kire én bizony fakadni nem kívánok, de ha ugyan megtörténik, én is Isten s világ előtt ne okoztassamElvárom Kegyelmed akaratját az rabok iránt, s kívánom Isten éltesse Kegyelmedet. Várasd, 14. Augusti 1704. Spectabilis ac Magnificae Dominationis vestrae ad serviendum paratissimus Comes Joannes Pálffy m. pr. Külsején: Spect. ac magn. dom. Alexandro Károlyiíven, eredeti, pecséttel.