Géresi Kálmán: A nagy-károlyi gróf Károlyi-család oklevéltára negyedik kötet (Budapest, 1887)
malom, a mely is bizonyos. Az mint mongyák édes szívem, hogy kegyelmed harmad napig sem megyén templomba, isten panaszszá ne vegye, én annak nem örülök, mert ha istent a dologért elhagyjuk, félő az isten is el ne hagyjon, hanem adja meg ember az istennek a mi istené, a császárnak is a mi a császáré. Szakmári uram valóban vágyna egy szőr övre. Dátum Károly, die 5 Octobris, 1698. Negyedrét íven. Lad. 6. nro. 21. CCLIV. Bercsényi Miklós tilalomlevele a hódmező-vásárhelyiekhez, hogy külföldi pénzt a városba bevinni száz arany büntetés terhe alatt ne merészeljenek. Ungvár, f/00, mart. 2g. . Gróf Székesi Bercsényi Miklós, császár és koronás király urunk ő felsége magyar tanácsa, komornyikja, és MezőSzeged végházának főkapitánya, nemes Ungh vármegyének főispánja, adom emlékezetül ez írásom által, hogy mezővásárhelyi örökös városomnak főbírája Tóth János több eskütt társaival együtt folyamodván hozzám, jelentették, hogy noha ennek előtte is úgy, mint mostani utolsó pusztulások előtt is, üdvezűlt atyám uramtúl mint örökös földös uroktúl nagy tilalomban vala, hogy senki az város lakosai közül külföldi pénzt magához venni ne merészeilyen, hogy azzal kereskedést indítván, másnak hasznot s az városi lakosoknak kárt és fogyatkozást szerezzen, mindazáltal mostani megszállások és visszatérések után az elűtti tilalommal nem gondolván, némellyek más külföldiek pénzét befogatták, az kivel kereskedést indítanak az város határán; mivel penig ezen mostani mostoha s hatalmasak szeme alatt forgó üdőben az illyen dolog nem csak magános kárára az városiaknak, de közveszedelmére is kövétkezhetik, abbúl városiaknak tehetségét ereje felett magyarázván, azért ezen kiadott pecsétes parancsolatom szerént erőssen hagyom és parancsolom MezőIV. köt. 38