Géresi Kálmán: A nagy-károlyi gróf Károlyi-család oklevéltára negyedik kötet (Budapest, 1887)

volt meg idvözült feleségemmel Sennyei Ferencz uramtól, az kin pedig Magosfalvát, Pribékfalvát, Hosszufalvát és Tölgyest ki váltotta volt Rákóczi György erdélyi fejedelem ő nagysága, azon pénzen a batizi portiót, Sárnak felét, Kis-Hodost egészen, császlai portiót azon váltottuk volt ki idvözült feleségemmel idegen kéztől, mivel jóllehet ezek nyilamban jutottak volt, de akkor mind másoknál volt, azért mind illetik leányimat, Lázáriban, Gyarmaton s más helyekben is feles szántóföldeket, kaszáló réteket szerzettem, egyiránt oszoljon fel gyermekim között. Már istenem kegyelmességéből kit magam kerestem, ezek: Az én jó kegyelmes koronás királyom ő felsége expectativa gratiája mellett conferálta Sáros vármegyében ez rebellióban megholt Keczer Menyhárt Lapispatakon való birodalmát, kiben üdvözült édes asszonyom anyám ő nagysága Seghniei Borbála asszony vér is volt, két udvarház telekkel, s ahoz való falubeli portiókkal s Tapócsán nevü egész faluval, a mint Ő felsége collatiójából világosban ki látszik, azért anyai jószág lévén illeti ez is leányimat, úgy az kassai Szemere László uram háza fele is a Forgács utczában levő, de ezt az házat fiamnak rendeltem. Annak utána újobban alázatosan folyamodván az én jó kegyelmes koronás királyomhoz ő felségéhez, s megtekintvén tökéletes ő felségéhez való hívségemet, újobban conferálta ő felsége Füzér várát minden jószágostul, kik másoknál zálogban vannak is, hogy ki válthassam, de kit mindjárt az t. nemes kamora által kezemhez vöttem, ezek a puszta vár, alatta levő udvarházzal és faluval, Pálháza egész faluval, Filkeháza és vilmányi rész. Ezután váltottam ki ötszáz forintokon nemzetes Vass Sándor uramtól t. n. Abauj vármegye viceispánjától Komlóska nevű falu helyt, kit most kezdenek megszállani; jóllehet ő felsége Füzért magam kívánságom szerint adta, hogy libera dispositióm legyen rajta, azért megtekintvén leányim hozzám való engedelmeskedéseket, kik engem ez óráig csak legkissebbel is meg nem- bántottak, s elhitetvén magammal, hogy a mi kevés időt isten még élnem hátra hagyott, már keserűséggel koporsómban nem bocsátnak, s más az, rész szerint kegyelmes uram ő felsége is Munkácsban veszett javaimért tötte