Géresi Kálmán: A nagy-károlyi gróf Károlyi-család oklevéltára negyedik kötet (Budapest, 1887)

kit én magam hétszáz forinton váltottam volt magamhoz, s arany lánczomot is. Ezen kivül másfél ezer talléromat költette el uram ő kegyelme, kit soltiak marhájáért hozott Bezzegh István uram Karsárái Paxi familiátúl az is tudódik az bujáki jószágra. Beszterczén s másutt elzálogosított s oda is veszett több jószágát is, úgy mint zilizit, bujakit s Zólyom vármegyében levőt is nékem kötette, azt is édes gyermekimnek hagyom közre, úgy a pínzt is, ha kiváltanák. Buják nevü falunak felit minthogy magam saját pínzemmel váltottam ki, azt is nekik hagyom. Mivel penig bizonyos ezüst mívemnek kiváltására néhai nemzetes vitézlő Bezzegh István uramtúl nyolczszáz tallérokat vettünk interesre, s azon Buják nevü falubeli portiómat kötöttem, s keziníl is vagyon ő kegyelme maradékinak, azt is közönségesen váltsák ki s osztozzanak az jószággal; ezenkívül is tartozunk ő kegyelmének kétszáz tallérral, arrúl is közönségesen contentálják ő kegyelmét. Az mi kevés ezüst mívem maradott s vagyon, azzal is közönségesen osztozzanak; arany mívemet s öltezetimet feír ruhával együtt hagyom csak az édes leányimnak, hogy penig több arany mívet nem szerezhettem, tudják magok okát, hogy nem volt módom benne. Posony vármegyében levő jószágát is nékem kötötte uram ő kegyelme, mert ugyan az én saját pénzemmel váltottam ki; az bahony szőllőket is az többit is az én jószágom jövedelmibűi contentálta; ha isten fiú maradékimot élteti, minthogy Galanthárúl írattatnak, hagyom csak az fiú ágnak, hol penig nem, azt is az leányimnak legálom. Melko maradéki tartozván számadással, kirül kötés levele vagyon, azt is az gyermekim el ne mulassák, hanem az maradékit kénszerítsék reá, talán onnét is lesz hasznok. Az mi az apácza léthavai részjószágát illeti, azt ötszáz forinton árultam meg tőle, kinek a száz forintját meg adtam, s négyszáz forintjával penig tartozom, azt is kérem az istenért szerelmes gyermekimet, tegyék le néki, hogy az öröksíg másra ne szálljon, hanem nékik maradgyon. Ez mellett esztendünkint tartozom az apáczának még él, habitusára vígezésem szerint húsz forinttal, azt is esztendünkint adják meg néki, az ki az jószágnak jövedelmit fogja venni. Badinban az uram adósságáért bocsátottam volt Czvit-