Géresi Kálmán: A nagy-károlyi gróf Károlyi-család oklevéltára negyedik kötet (Budapest, 1887)

meneteliért interpositióját kegyelmessen acceptálta, és ő nagysága is pro die 11 Januarii nemes Kassa városában fényes portára küldendő követségnek elindítására és annak adandó instructiónak megcsinálására gyűlést promulgáltatott, így kegyelmednek is valamiben szegény hazánkban fel lobbant tűznek el oltását hazánk veszedelme nélkül, törvényink és ő felségéhez való hívségemnek meg sértődése nélkül feltalál, kövesse el. Az mi az armistitiumnak modalitását illeti, nekem azok mind világosnak látszanak, de ki mint magyarázza, áll annak akaratján, azért abban is alkalmaztassa úgy maga voxát, hogy kegyelmes urunkhoz való hívségemnek csorbulása ne legyen. Minthogy pedig már ez elnyomorodott haza tizenhárom esztendők forgásában sedes belli, ha mi könnyebbítést abban is láthat s törvényesen fel találhat, kövesse el. Ha az religio elő fordul, a mint gondolom is, kegyelmed az iránt több catholicus urak követeivel s catholicusokkal egyet értsen ; ha jobban nem lehet, bár csak Bocskay idejében ineált pacificatío szerint maradhasson meg, és legyen szabados egyházi embert kinek kinek tartani, sőt itt Szathmárt s más helyekben is hely adatnék. Privatumokról: 1) Jószáginkból semminemű majorságinkat az krucz (így) atyafiak behordani nem engedik, se jószáginkat szolgálatunkban bocsátani nem engedik, sőt fegyveres kézzel hajtják vissza, holott az armistitium punctumában világosan ki van téve, hogy attól urak, praelatusok jószágit ne arceálják. 2) Jobbágy asszonyunkat magoknak feleségül elvévén, kiknek fiók vagyon is, fiát kezesség alá vetni nem engedik, sem törvényink szerint negyed részszel contentusok lenni feleségek után nem akarnak, hanem jobbágyink gyermekit erővel ki akarják jószáginkbúl vinni, s minden reájok nézendő jovukat is, lábas, lábatlan marhájokat, holott azok — ha az gyermeknek holta történnék — mind földes urára maradnának, és így igen igen nagy praeiudiciumára lévén mindnyájunknak, szükség, orvosoltassék meg, rosz abusus is avagy . . . . . usus jün ki belőle. 3) Méltóságos egri püspök uramnak szóló levelemet, ha ottan leszen, kegyelmed adja meg, és szómmal köszöntvén,