Géresi Kálmán: A nagy-károlyi gróf Károlyi-család oklevéltára negyedik kötet (Budapest, 1887)

uram, a gyermekségből ki kelvén, minden órában szerencse várandó; csak egy öltözet is miben készül fel, azt kegyel­med maga jól tudhatja, kire bizony most is volna szüksége; hogy pedig én a magaméból segíthessem, abban módom nincsen; mert bizony azt is megcselekedném, de isten feles magammal áldván meg, s naponként azoknál is isten szeren­csét parancsolván, nekem elég csak azokról is gondot visel­nem. Mind ezek így lévén s kegyelmed ezeket nálamnál is jobban által látván, kérem nagy szeretettel, a szegény árvá­hoz mutassa annyiban való jó akaratját, szóljon gróf uram­nak, ezt az atyjafiát ne vesse ennyire meg, hanem a maga sajátjából fordítson ő kegyelme esztendőnként mind susten­tatiojára s mind mindennapi szükségire valami bizonyos summa pénzt. Ő kegyelme talán azt gondolja, hogy én jovai­val s proventusával magam akarok töltözni; de ójjon isten attól, soha jüvedelméből többet kezemhez venni sem kívá­nok, mert minémü számadás legyen a tutorság, az minnyá­junknál nyílván vagyon. Ez mellett ihol Palocsay uram ő kegyelme is, valami arany, ezüst, köntös, az szegény nénjeé volt, valami haszontalan fassio mellett magánál akarja tar­tani, sőt Varanón lévő summa pénzt is mely tizennyolcz ezer forint, kit eddig sem paciáltam volna, de egy pénze sem lévén a húgomnak nálam, a nélkül nem procedálhattam, egyébaránt eddig bizony mestert vittem volna ellene, mivel másképen sem lehet, mert már sok ízben mind magam s mind levelem által requiráltam ő kegyelmét, de semmi; arról pedig nyílván való törvényeink vadnak, hogy ha kik sine haeredibus halnak meg, hogy mindennek az egy test­vér atyjafiára kell devalválódni, kire elégséges példáink is vadnak; én azért protestálok mind isten- s mind ez világ előtt édes Keczer uram, ha mi kára ez iránt is az jó hú­gomnak következik, én jüvendőben ne legyek oka. Már isten az öcsémet Haller uramat is meghozta; ha nem lőttem volna, bizony ő kegyelme is a harminczkét ezer forintról executiót kívánt volna, kit ha megindít, minden kétség nélkül el is nyer, s még többet annál ha törvényből megyén ki; azért jó volna talán gróf uramnak is ezekről gondolkodni; nekem egyik minemű, másik megint ollyan atyámfia; szánszándék­kal, isten úgy áldjon meg, egyiket sem kívánom megcsa-

Next

/
Oldalképek
Tartalom