Géresi Kálmán: A nagy-károlyi gróf Károlyi-család oklevéltára negyedik kötet (Budapest, 1887)

uram, a gyermekségből ki kelvén, minden órában szerencse várandó; csak egy öltözet is miben készül fel, azt kegyelmed maga jól tudhatja, kire bizony most is volna szüksége; hogy pedig én a magaméból segíthessem, abban módom nincsen; mert bizony azt is megcselekedném, de isten feles magammal áldván meg, s naponként azoknál is isten szerencsét parancsolván, nekem elég csak azokról is gondot viselnem. Mind ezek így lévén s kegyelmed ezeket nálamnál is jobban által látván, kérem nagy szeretettel, a szegény árvához mutassa annyiban való jó akaratját, szóljon gróf uramnak, ezt az atyjafiát ne vesse ennyire meg, hanem a maga sajátjából fordítson ő kegyelme esztendőnként mind sustentatiojára s mind mindennapi szükségire valami bizonyos summa pénzt. Ő kegyelme talán azt gondolja, hogy én jovaival s proventusával magam akarok töltözni; de ójjon isten attól, soha jüvedelméből többet kezemhez venni sem kívánok, mert minémü számadás legyen a tutorság, az minnyájunknál nyílván vagyon. Ez mellett ihol Palocsay uram ő kegyelme is, valami arany, ezüst, köntös, az szegény nénjeé volt, valami haszontalan fassio mellett magánál akarja tartani, sőt Varanón lévő summa pénzt is mely tizennyolcz ezer forint, kit eddig sem paciáltam volna, de egy pénze sem lévén a húgomnak nálam, a nélkül nem procedálhattam, egyébaránt eddig bizony mestert vittem volna ellene, mivel másképen sem lehet, mert már sok ízben mind magam s mind levelem által requiráltam ő kegyelmét, de semmi; arról pedig nyílván való törvényeink vadnak, hogy ha kik sine haeredibus halnak meg, hogy mindennek az egy testvér atyjafiára kell devalválódni, kire elégséges példáink is vadnak; én azért protestálok mind isten- s mind ez világ előtt édes Keczer uram, ha mi kára ez iránt is az jó húgomnak következik, én jüvendőben ne legyek oka. Már isten az öcsémet Haller uramat is meghozta; ha nem lőttem volna, bizony ő kegyelme is a harminczkét ezer forintról executiót kívánt volna, kit ha megindít, minden kétség nélkül el is nyer, s még többet annál ha törvényből megyén ki; azért jó volna talán gróf uramnak is ezekről gondolkodni; nekem egyik minemű, másik megint ollyan atyámfia; szánszándékkal, isten úgy áldjon meg, egyiket sem kívánom megcsa-