Géresi Kálmán: A nagy-károlyi gróf Károlyi-család oklevéltára negyedik kötet (Budapest, 1887)

* .. CLXIII. •• , Károlyi László Szilágyi Ferenczhez, ugyan azon ügyben. Tárkány, 1660. június 30. Szolgálok kegyelmednek, mint jóakaró uramnak! Látván az rhi szegény hazánknak csaknem utolsó romlásához közelítő dolgait, eszemben vévén azt is, hogy még há akarnók, orvosságát könnyen fel találhatnók, nem tűrhetem, hogy arról egy vagy két szóval kegyelmednek mint nekem jóakaró uramnak ne írnék. Bizony dolog, Szathmárnak feladásáért, hogy mind kegyelmedre s mind az benn lévő böcsületes tisztekre nehézség nem volna, azt nem írhatom, de ha kegyelmed akarja azont, még mind jobbra fordíthatja, és ha az várból okot reá nem adnak, azt gondolnám, az ő felsége armadái csak vissza fognának menni, hanem csak az preesidiumot küldenék alá; de hogy ha Kökényesdi uram az haza romlásával nem gondolván, valami formán keménykedni tanál, bizony attól félék, mind magát, s mind azt az darabföldet el veszti; mert hogy ennek az erőnek kit csak én is szemeimmel láttam, — ha több nem lenne is, — resistálhassort, én él nem hiszem, nem lévén sohova való bizodalma sem segítség várása is; más az, ha szintén volna is oly, — kit én nem hiszek, — azt kell mind ő kegyelmének s mind kegyelmednek consideratióban venni, kivel vagyon dolgunk; ezt kegyelmednek bizonyosan tudom írni, ha ő kegyelme az ő felsége armadáit ugyan kimozdítja, ámbár annak utánna valamit cselekedjék is, haszontalan leszen. Hogy azért az az meg romlott föld annál is jobban meg ne romoljon, kérem az istenért is kegyelmedet, tréfára nem vélvén az dolgokat, inkább gondolkodjék másképen az dologról; intimálja — ha kegyelmednek úgy tetszik -— Kökényesdi uramnak is, az istenért inkább placidis remediis vegye eleit, mert az én hitemre, el veszti mind magát s mindnyájunkat; tudom, kegyelmed intimatiojának is helyt ad. Én ha miben kegyelmetek az én kicsiny szolgálatomat kívánja, — csak lássam módját, — abban meg nem fogyatkozik. Kívánom, isten kegyel-