Géresi Kálmán: A nagy-károlyi gróf Károlyi-család oklevéltára negyedik kötet (Budapest, 1887)

sági szerint való jókkal, jó egésséggél látogassa kegyelmedet, kívánom. Bizony dolog, nekem talán erről írnom avagy szólnom is szükséges nem volna, el hivén, kegyelmed maga is ezen dolgoknak kimenetelit mint okos ember által látja, de hogy én is, magamat kegyelmed régi jóakarójának tartván, kicsin tetszésemet meg ne írjam, semmiképpen el nem mulathattam. Kegyelmed böcsületes tisztinek mindnyájan, kik kegyelmednek jóakarói vagyunk, ha másképen volna, örülnénk és vigadnánk; de hogy ebben az állapotban azt javaihassam, sem az lelki ismeretem s az kegyelmedhez eleitűi fogvást való igaz szeretetem arra nem viszen, annyival inkább, látván szegény hazánknak abból következendő sok kárát és csaknem utolsó romlását; mert az ugyan kegyelmedtől meg lehet, kevés ideig keménkedhetik, de mi mellett s micsoda reménséggel, nem tudom, mert hogy kegyelmedet ő felsége ebben megtarthassa, akár írjam, akár nem, kegyelmed maga is jól tudja, abban módja nincsen; hogy pedig valahonnat való segítség várással biztassa magát, az is bizony haszontalan, mert az török már el menvén az bizony vissza nem tér, az erdélyiek pedig kegyelmedet — ha az dolog arra kel is, — bizony soha meg nem segítik, és úgy is csak a szegény haza romol és pusztul. Más az, édes Kökényesdi uram, mindenek felett azt vegye kegyelmed jó consideratióban, kivel vagyon dolga és ki ellen opponálja magát; szerelmes felesége, gyermeki, s minden jószága kegyelmednek s mind kegyelmed mellett lévő tiszteknek, ő felsége ditiojában vagyon; vaj ki könnyű az készt elveszteni, de mely nehéz s mennyi sok fáradsággal és véres verítékével keres ember csak kicsin jószágocskát is, kegyelmed maga jól tudhatja; kegyelmed pedig abban bizonyos legyen, hogy az mennyit én tudok benne, ha az ő felsége armadáit kegyelmed szintén addig ki fárasztja, ámbár akkor osztán kegyelmed meg adná is, de bizony nem veszik, hanem másképen nyúlván hozzá, mind magának veszedelmet s mind maradékinak örökké való romlást szerez, s annak az kis darab földnek is az mely kis részecskéjét isten még eddig megtartotta, semmivé téteti; de ha kegyelmed az ő felsége kegyelmességéhez inkább hogy sem mint valami haszontalan biztatásokhoz ragaszkodik, bizonyosan nem leszen kegyel-