Géresi Kálmán: A nagy-károlyi gróf Károlyi-család oklevéltára negyedik kötet (Budapest, 1887)

CXXVII. Esterházy Miklós levele Bosnyák Tamáshoz, melyben kopjak készíttetésére kéri, és a svéd háborúból többféle hírekről tudósítja. Kismarton, 1632. mart. 5. Spectabilis ac magnifice domine fráter observandissime, salute et servitiorum commendatione praemissa. Az minemű dolog végett kegyelmed az Bellicum Consiliumnál instált, kiváltképpen penig az ott való porkoláb állapotja felől, noha szokások szerint meg késtenek az resolutióval, mindazáltal ím resölválták magokat, s meg küldöttem kegyelmednek. Úgy tetszik, contentus lehet most vele kegyelmed, s csuda, hogy extorqueáltuk tőlök, de én ugyan darabosan írtam volt fel, s ez után is ugyan magam gyűlöltetekével is, az közönséges jóért nem szűnöm bolygatni s búsítani őket. Az én számomra való kopjákat még sem hozák meg, noha úgy hallom azért hogy Galantán vadnak, de kevés mégis és nem érnénk meg vele. Minthogy az régi kopjak igen elvesztenek, kegyelmedet kérem, csináltasson mégis valami három százat, sőt successive egymásután had csinálgatnának többet is, s töltenénk ezerre ha lehetne, s adjon kegyelmed az mestereknek magáéból is valamit, és én refundálom, s mind együtt meg fizetek érette; kegyelmednek meg szolgálom. Az ide fel való állapat még csak in eodem termino vagyon, a mint az előtt írtam vala kegyelmednek, hanem Csehországban Prágán feljül Saxonia felé vött meg egy várost az császár népe, a kiben az saxo praesidiumja volt, három komét lovas és négy zászlóallya gyalog, azokat lenyakazták és más praesidiumot helyhesztettek belé. Ott fenn is az Rhenus mellet az spanyol hadnak volt valami harcza az svedussal csak e napokban, de még nem tudhatják bizonyosan melyik nyert legyen többet, az holnapi ordinaria postán meg fogják bizonyosan hozni és meg értjük. Nem oly szörnyű az svecus állapatja, a mint szájokban kezdették vala az emberek viselni, 16*