Géresi Kálmán: A nagy-károlyi gróf Károlyi-család oklevéltára negyedik kötet (Budapest, 1887)

maiestatis praesidii Fwlekiensis supremo capitaneo et consiliario et domino domino mihi observandissimo. Egész íven, zárlatán gyűrűs pecséttel. Fasc. 1. nro. 23. CVII. Károlyi Mihály az ótományi vitás ügyben tanácsait írja anyósának. Vezend, 162S. aug. 24. Szolgálok kegyelmednek mint asszonyomnak anyámnak! Az kegyelmed írását értem; és ez mostani dologban kegyelmed mind helyesen procedált, jó válaszokat adott, csak hogy azt hozzá kellett volna tenni: én nem bocsátom ki kezemből •— úgymond — az végezéshez tartom magam ; ha Zólyomi uram el foglaltatja, ám lássa ő kegyelme; az pénzt is kedvem ellen ide hatták, itt hatalmasul rám hozván; ha akarták volna, az mely erőszakkal ide hozták, meg úgy vissza vihették volna; de ez háború üdőre nézve ennyi had közt nekem nincs módom benne sem káptalanban küldésben sem vissza küldésében; ám heverjen itt mint nem enyém. Az tegnapi írásunk szerint nem kegyelmed emberi, hanem idegen két nemes ember olvassa meg és pecsételjék be; álljon így az pénz. En látom, hogy már ő kegyelmek az jószághoz nem mernek nyúlni, hanem ő felségétül várnak. Ez éjjel hozák ő felsége levelét nekem, hogy Váradra menjek vasárnapra, de nem ezért az dologért; tudom, akkor ez is elő kel; ha isten az atyámfiának annyi könnyebbséget ad, el kell mennem; utamban kegyelmeddel szemben leszek. Az jószágot azért kegyelmed se szolgáltassa felettébb, csak vessék az dologra őket, és apránként ugyan szolgáljanak is mindennap. Isten éltesse kegyelmedet. In Vezend, 24 Augusti, 1623. Kegyelmednek jóakaró fia szolgál Károlyi Mihály m. pr. Kivül: Az nagyságos Balásdeák Borbála asszonnak etc. nekem jóakaró asszonyom anyámnak adassék. Félíven, záró pecsét nyomaival. Lad. 20. nro. 36.