Géresi Kálmán: A nagy-károlyi gróf Károlyi-család oklevéltára negyedik kötet (Budapest, 1887)

szerént procedáltam. Én ő felséginek kegyelmed nevivel csak ezen könyörgöttem, hogy kegyelmedet ő felsége tartsa meg abban, az mint transigált káptalanban Zólyomi; urammal, és azon kivül újabban valamit kegyelmedtől ne kívánjon ő felsége ; melyre ő felsége azt monda, hogy semmit újabbat nem akar; én mondám, hogy hát ő felsége kegyelmedet arra ne kénszerítse, hogy felvegye Oltományért az summát, mert az transactio azt contineálja, hogy ha az praefigált napra Zólyomi uram le nem tette az summát és sem Erdőd-Szádát ki nem váltotta, ottan elesett attúl az végezístül és minden transactiója füstbe ment, hanem az elébbeni tízezer forintban való vígezések szegény Daróczy és Segniey uraméknak állott ismét fel, vagy talám még azt is kirekesztette az utolszori transactio, de arra jól reá nem emlékezem. Ezeket ő felségének megmondván, bizony igen búsult rajta, és mingyárást Fejérvárra küldött, és onnét hozatta ki a káptalanbúi az transactiót; kit ő felsége mingyárást az tanács eleiben vetett, és ott erőssen pro et contra meglátták és forgatták, de abban uram ccak egy igét is ő kegyelmek ollyat nem találtának, melyet arra vonhatna ember, hogy az contractus corruált volna, hanem hogy valamikor Zólyomi uram kegyelmednek leteheti az summát akármi időben is, tartozzék kegyelmed felvenni és az jószágot kezétől kibocsátani, úgy hogy addig, míg leteheti az summát Zólyomi uram, kegyelmed vehesse minden proventussát; hanem kegyelmed ott tractál inkább az majorsági szőllők és valami dézsma felől; ha peniglen szinte valami homályos ige találtatott volna is esni az transactióban, arra azt mondja ő felsége, hogy élnek azok a főrendek, kik által tractáltatott ez dolog, s mind ő felsége ki előtt volt az contractus, él gubernátor uram is, és ha szintén vitium scriptoris esett is valami partícula, de ő felségénél ezek mind reá emlékeznek, mit hogy végezett kegyelmetek, mint csak minapi és nem régi dologra. Más az, most is nem Zólyomi uram, hanem ő felsége váltja ki Oltománt, nem is bocsátja más kézre ő felsége, kiválképpen penég az szegénysígnek rettentő sírások-rívások miatt kellett ő felségének erre menni hogy kiváltsa, megszánván az szegénysígnek rettenetes elviselhetetlen igáját és nyomorgattatását kegyelmetek miatt. Ezeket hagyá ő felsége, kegyelmednek hogy megírjam,