Géresi Kálmán: A nagy-károlyi gróf Károlyi-család oklevéltára negyedik kötet (Budapest, 1887)

XCIV. Károlyi Mihály hamarsággal irott levele anyósához Balázsdeák Borbálához, ügyes-bajos dolgaikban. Magasfalván, 1622. oct. 13. Szolgálok kegyelmednek ! Értem kegyelmed írását, hogy az kilenczedet elfoglalták és az adósságokat is, és dézmálni sem hadnak. Az dézmálással szabad ő felsége, mert azt ő adta; az én szolgáim jöjjenek vissza, ha nem engedik; Tárcsát nem kell könnyen hadni. Mind ezek a processusok cselekedetek, az fassiók ellen vadnak, de ő felségének mi ellene nem állhatunk, szabad véllünk; tudom, eddig az jószághoz is hozzá nyúltak; én kegyelmednek most is egyebet nem írhatok mint ezelőtt, hanem kegyelmedet az istenért is kérem, az pénzt fel ne vegye, ne tegyen kevés ideig olyan kárt magának és gyermekinek. Ha isten egésséget ád, magam is térdre esem ő felsége előtt, úgy könyörgök igazságunk mellett, tervéntelen ne háborgattassunk meg; hiszen jobb annekül ideig el lenni; senki szavát kegyelmed ebben ne fogadja; ha kegyelmeden hagyják az pénzt, küldje vissza vagy maga vigye Székelyhídra, ha nem, az káptalanban is, és hagyja ott; én egyebet nem tudok írnom, csak protestálni kell. — Szolgám mégis oda be vagyon; magam minden nap az hideg lel, szintén most is. Mégis kérem kegyelmedet, az pénzt fel ne vegye, és csak azon protestáljon, hogy az fassiót meg tartottuk, annak ereje ellen cselekedi ezt Zólyomi uram, és hogy errül jövendőben az káptalaniul testimonialist kívánunk. Az pénzt ez okon nem veszszük fel, hogy el ment Zólyomi végezése mellől, nem csak az pénz letételének napját mulatta el, hanem az jövedelmekhez is annak letétele előtt hozzá nyúlt, és így mindenekben violálta az fassiót; kiért jövendőben maga kötése szerént meg keressük törvénynyel. Szolgáim onnan jöjjenek haza, és kegyelmed írjon esmét, mint és miben marad az dolog. Isten éltesse