Géresi Kálmán: A nagy-károlyi gróf Károlyi-család oklevéltára negyedik kötet (Budapest, 1887)

reipublicae commodum impendis, luculenter perspeximus. Considerationes tuae scriptotenus propositae pondus apud nos habent, et in omnibus tuae subscribimus et eam plane approbamus, iuxta cuius quartum punctum militibus mensem hunc íideliter in servitiis transigere propones, cum annexa honestioris dimissionis promissione, si post exactum mensem diutius manere ipsi molestum accideret, uti te facturum pro innata prudentia non ambigimus et gratia tibi nostra bene propensi sumus. Datum Viennae, duodecima Novembris, anno 1619. Leopoldus m. pr. ad mandátum Serenissimi archiducis proprium, Gerardus Questenberg m. pr. Külsején: Magnifico Thomas Bosniak sacr. caes. regiaeque maiestatis praesidii Filekiensis capitaneo, sincere nobis dilecto. Egész íven, zárlatán pecséttel. Fasc. A. nro. 30. LXXXV. Kállay Miklós levele Károlyi Mihályhoz, némely állítólagos erdőbitorlások dolgában. Semjén, 1620. mart. 11. Szolgálatomat ajánlom kegyelmednek mint jóakaró uramnak. Istentől kegyelmednek kívánsága szerint való sok jókat kívánok megadatni, szerelmes jóakaróival egyetemben. Az kegyelmed levelét vöttem mind a superscriptióval együtt, az hol «de Semjén» ír kegyelmed engemet, kit látom, kegyelmed in contemptum mei cselekszik. De uram, nem tartom igen nagy gyalázatnak, mert istennek hála, ugyan közepiben lakom Kér-Semjénnek, ha partim Nagy-Kálló pro permansione regni elvétetett tőllünk, mégis vagyon egy KisKállónk etc. Sapientibus satis. Emberséges embernek tartván magamat, nem detrahálok kegyelmednek, mert nem hozzám illik. Rétéi Péterné asszonyomnak az minemő fákat írja hogy adott volt, apáti erdőnek írván, másképpen bajos erdőnek, noha mostan kegyelmed is éli azt az erdőt, mindazáltal