Géresi Kálmán: A nagy-károlyi gróf Károlyi-család oklevéltára negyedik kötet (Budapest, 1887)

írtam vala, hogy az atyámfia számára való pénz valami kevés ha volna, adna nekem öt avagy hat száz forintot, de mind ennek előtte is annyéra szükséges nem volt az pénz mint most. Im azért most két szolgámat bocsátám kegyelmedhez, Móré Jánost és Gyulai Balást, mert az atyámfia öcscsét, az Király Zsófia asszont kéri tőllem mind untalan az mátkája, azért fárasztám az szolgáimat kegyelmedhez. Kegyelmedet azért kérem mint jóakaró uramat, ne fáradjanak heában az szolgáim, hanem az mi kevés pénz leszen az feleségem számára való, kegyelmed adjon abban az mint írtam kegyelmednek, öt avagy hat száz forintot, kiről ezen levelemet quietantiáúl tartsa meg; kegyelmed uram jól tudja, hogy az menyegző sok pénzzel jár. Istennek hála, ide uram békességesen élünk, semmi gonosz híreink nem forognak. Ide uram mind Lugas, Karánsebes meghódlott ő nagyságához Bocskay uramhoz, csak hogy még Lippában német vagyon, de hiszem istent, hogy az is keresztyén kézben lészen rövid nap. Az mi ráczság Lugasban, Karánsebesben volt, azokat az benne való magyar mind le vágta, még az gyermeket is. Kegyelmednek uram megszolgálom, írjon ide nekem minden oda fel való hírek és állapatok felől bőségesen. Ez szolgáimban ha kegyelmed kételkednék, kegyelmed egy bizonyos emberét bocsássa véllek hozzám. Kegyelmednek én mindenkor jó akarattal szolgálok. Isten kegyelmedet jó egésségben tartsa meg. Dátum ex Boros-Jenő, die ultima Novembris, anno 1604. Servitor paratus generosse et magnificas d. v. Stephanus Petnehazy m. pr. Külsején: Generoso et magnifico domino, domino Paulo Melyth, domino et fratri mihi semper observando. Egész íven, zárlatán gyűrűs pecsét nyomaival. Lad. 2S. nro. 124. III. Bosnyák András végrendelete. 1604. Ego Andreas Bossnyák corpore quidem seger, animo tamen dei gratia per omnia sanus, pro brevitate temporis