Géresi Kálmán: A nagy-károlyi gróf Károlyi-család oklevéltára harmadik kötet (Budapest, 1885)

szegín urunk és bátyánk Báthory Miklós urunk Patkó Mihálylyal eligazíttatott volt, és száz forint kötelét vettette volt az ki meg nem állana, mely száz forinton elmaradtanak ; de mi ez két jámbor szolgánkra való tekintetünkért, úgymint Bánchy Jánosért és Béli Pálért, meg engedtük nekik az száz forintot, az encsencsieknek és lugassiaknak. De most új óbban ismét a határt meg újíttattuk ; illyen szerzést és végezést is rendeltünk ez két falu közt, tudniillik hogy mindenik falu kiki az ü határokig való földdel meg elégedjenek, és egyik félnek se legyen szabad az határon belől fát vágni, se pedig marhájának által az határon menni, hanem ha egymás engedelméből. Ha pedig által menne valamelliknek marhája az határon szaladásképen, első hajtás egy-egy pénz legyen, az második hajtás három-három, s az harmadik egy forint mindenkor. Hogyha pedig ezt ez végezést valamellik fél meg nem állana, annak az kötele kétszáz forint, és azt az úr ő nagysága minden törvéntelen meg vegye rajtok az kétszáz forintot. És az mely határfák vadnak, annak az tilalma tizenkét forint, ha csak egy szálat ki vág benne is, és ha kettőt vág, huszonnégy forint, és azt az ü magok ispánja minden törvéntelen meg- vehesse rajtok. Az nyomásról pedig egyik fél se hajtson mikor nem káros, mert ugyan ország törvénye az, hogy az mely két falu határos egymással, nyomásról ne hajtsanak. Dátum in arce nostra Echyed, 14 Decembris, anno domini 1590. Idem manu propria. Ivrétű papíron, Báthory István gyűrűs pecsétjével. Lad, 26. nro. 87.