Géresi Kálmán: A nagy-károlyi gróf Károlyi-család oklevéltára harmadik kötet (Budapest, 1885)

ram nobis nobilem puellam Mariam filiam suam a praefato quondam Balthasaro Kenderessy posteriori domino et marito suo susceptam adhuc in tenera aetate constitutam, petens nos débita cum instantia, quatenus œtatem ejusdem revidere, literasque superinde nostras testimoniales jurium ejusdem pro tuitione dare dignaremur. Prout igitur animo metiri et visu considerari potuit, duorum integrorum annorum comperta est. Super qua quidem aetatis revisione literas nostras praesentes pro defensione jurium suorum eidem extradandas duximus et concedendas, communi svadente justitia et aequitate. Datum feria secunda proxima post festum beati Francisci confessoris, anno domini Millesimo quingentesimo septuagesimo nono. Papíron, hátlapján pecséttel. Fasc. 8. nro. 46. CCXLVIII. Özvegy Csaholyi Ferenczné Károlyi Fruzsina végrendelete. Csenger, 1580. jul. 26. Én Károlyi Fruzsinna az néhai vitézlő uramnak Csaholyi Ferencznek árvaságra maradott felesíge, mostani beteges kór ágyamban fekövén, testi betegségben nagyban, de lelkem szerint isten engedelmiből mindenekbe eszemen lévén, lelkemet idvözítő istenemnek ótalmában gondviselésire, testemet ez földnek ajánlom. Mindenekről az melyekkel engemet isten ü felsíge szeretett, ez levélnek rendibe és végében meg íratott vitézlő és tiszteletes jámbor személyek előtt illyen testamentumát teszek : Először isten után az én szerelmes atyámfiai Károlyi Mihály és Várday Mihály uram, Jakcsy Boldizsár, miképen hogy voltának íletembe tutorim és gondviselőim, azonképen holtom után is ű kegyelmekre bízom és hagyom azoknak gondja viselésit, meg adását és kezekhez szolgáltatását, valakiknek mit hattam testamentum szerint. Továbbá az csengeri házhoz tartozó csaholyi rész jószágokban az udvarházzal egyetembe az miképen hagyott és praeficiált engemet az én szegény megholt uram Csaholyi