Géresi Kálmán: A nagy-károlyi gróf Károlyi-család oklevéltára harmadik kötet (Budapest, 1885)

lelénk az tanuk dolga mellé, hogy az két tanú nem elég ehöz, hanem bíró uram is az két tanú mellé meg eskügyék, és azon leszen hiti, hogy őket senki nem ellenzötte, és hogy az két ember azzal a válaszszal jött meg onnan Bayony Istvántúl, az miképpen az két tanú ő magok meg vallották; ha penig bíró uram ezen meg nem esküszik, tahát rajta maradnak az hatalmon, mert mi előttünk semmi kárt nem keresett az Bayony uram procuratora, sem az hivatal levelet nem adá elő ; ha meg esküszik penig az két tanú mellé az mint leltük, osztán annak is térvényét találjuk. Mikoron azért be hittük volna őket, és ez tervént ki mondottuk volna nekiek, hogy az két tanú mellé meg kell eskünni az bírónak, az, bíró erre azt monda, hogy ő az miképpen annekül is hites mastan az varasnak, azon hitre kejsz (így) meg mondani róla azon módon az miképpen az hitnek módját találtuk, és hogy ő nem viseli, hanem mingyárást kejsz hozzája. Mi penig ugyan úgy találtuk, hogy bíró uramnak meg kell eskünni, egyebet nem tehet benne. Az felperes Weöres András ez tervént hallván, hogy mellette áll vala bíró uramnak, ismét így szóla : bíró uram, ország él ezzel, azért ugyan meg kell eskünnöd, és eskügyél meg. •— Azért bíró uram, az miképpen eleiben adók min vagyon hiti, azon mi előttönk meg esküvék újonnan, hogy őket senki nem ellenzötte, és hogy az két ember azzal az válaszszal jött meg onnan Bayony Istvántúl, az miképpen az két tanú ő maga meg vallotta. Mi annak okáért az bíró hiti letétele után illyen tervént mondánk ki közöttök, hogy az debreczeniek semmin nem maradtanak. Quo judicio actor nolens esse contentus, causam eandem in curiam et praesentiam majestatis vestrae serenissimae maturius revidendam et exactius cognoscendam appellavit ; quam nos cum tota serié nostrae adjudicationis ut tenemur, a die exhibitionis praesentium ad diem tricesimum secundum eo fideliter sub sigillo nostro transmittere curavimus. Majestatem vestram serenissimam deus optimus maximus féliciter conservare dignetur. Dátum ex sede nostra judiciaria, Debrecini, feria tertia an te festum divi Valentini martiris, anno domini 1561.