Géresi Kálmán: A nagy-károlyi gróf Károlyi-család oklevéltára harmadik kötet (Budapest, 1885)

mindig hü volt János királyhoz ennek életében, és csak halála után 1542-ben, midőn Verbőczy is meghalt, látjuk Ferdinándhoz is közeledni. Mert már ez időben családi, s különösen birtokviszonyai, a mióta a Ferdinánd uralma alatt fekvő Bodóés Ráskay örökségre is ki kellé figyelmét terjeszteni, lényegesen átalakultak. Ifjú korában csak Bihar- és Szabolcs megyei birtokait kellé őriznie. A parasztlázadás alkalmával sok kára történt ugyan, némely birtokait feldúlták a parasztok, némely okleveleit szétszórták, széttépték és elégették, *) de a teljes pusztulást mégis sikerült elkerülnie. Bihar megyének néhány hatalmas földesura, élükön a még gyermek váradi püspökkel Perényi Ferenczczel, Czibak Imre, Artándy Pál, Glesán Miklós, Bajoni Benedek, hadaikkal összeállottak, és a keresztes hadnak azon részét, mely Nagyvárad ellen tört, Várad alatt szétverték.**) 1515-ben Verbőczy Valpóból levelet ír Bajoni Jánoshoz,. Jajcza eleshetésének félelme alatt sürgetvén tőle Bihar megye királyi adóját.***) Úgy látszik, hogy a Bajoniak nemcsak a váradi püspökség, hanem á megye jövedelmeinek is kezelői voltak. Bajoni Benedek testvérének Jánosnak halála után, mint a Zápolya pártjának egyik tekintélyes embere, befolyásban és vagyonban folyton emelkedett. Ezen belső összeköttetéseknél fogva nem lehet csodálni, hogy a mohácsi csata előtt ő és számos barátai a várakozó Zápolya mellett foglaltak állást, és vele együtt útban voltak ugyan a királyi sereghez, de némi habozással és késedelemmel. Bajoni Benedeket, Bodó Ferenczet, Artándy Pált és Balázst egyenesen úgy említi Istvánffy, mint a kiket Zápolya midőn a Lajos király táborába indulóban voltak, maga mellé vett.f) Az is természetes, hogy a vesztett ütközet- és Lajos király halála után azonnal a Zápolya pártján és a tokaji gyűlésben mint főfő szerepvivőket találjuk. Benedek úrnak befolyására és gazdagságára *) Haan és Zsilinszky Békésm. Okit. 125. lap. **) Istvánffy Lib. 5. 44. lap.. ***] Tudományos Gyűjtemény 1829, X. köt. 31. lap. I) «In castra Ludovici régis profecturos sibi adjunxerat». Istvánffy IX. k. 84. 1. •'