Géresi Kálmán: A nagy-károlyi gróf Károlyi-család oklevéltára harmadik kötet (Budapest, 1885)

romlására rajta száradjon,*) birtokait özvegygyé lett leányának és gyermekeinek vallja. Midőn az ilyen esetek pörre kerültek, az oklevelek rendesen véletlen emberölésről szólanak, a gyilkos rendesen királyi kegyelmet nyer, de a kegyelem feltétele mindig a megöltnek rokonaival leendő többnyire egy év alatti kiegyezés, a melynek törvényes ára a homagium nobilitatis, kétszáz arany forint volt. így nyert kegyelmet a két Bajoni «pro nece seu interemptione Johannis de Ohat per eosdem ut dicitur casualiter factis» 1441-ben Ulászló királytól, úgy hogy a megöltnek rokonaival a jövő szent György napig kiegyezkedjék. De a feltételt István úr nem teljesítette; legalább ez látszik ki abból a körülményből, hogy tizenhárom év múlva V. László király ugyanezen gyilkosság felől szintén a rokonokkal leendő kiegyezés feltétele alatt ád neki kegyelemlevelet. Annál derekasabban forgatták azonban magukat a harczi téren. Bajoni István Hunyadi Jánosnak legvitézebb fegyver társai, sőt úgy látszik, bizalmas hívei közzé tartozott mind azon nagy hadjáratokban, melyeket ez a török ellen sokszor úgy szólván a maga erejével és személyes hívei segedelmével folytatott. Hunyadi János hatalma azon sarkallott, hogy az előkelő középnemességből az ország különböző vidékein, különösen Erdélyben és a Tisza vidékén, számos ilyen barátai voltak, a kik — a háborúra mindig készen — a család tagjaiból, a rokon családokból és bízott szolgáikból alakított csapataikkal mindig örömmel csatlakoztak a lángeszű hadvezér harczi vállalataihoz. E készségnek alapja bizonyára a Hunyadi iránti szeretet és bizodalom volt, mert ezen férfiak nemcsak életöket,' hanem — a mi azon időben drágább volt — vagyonuk egy részét hozták áldozatul és tették koczkára a hadi felszerelésben. De viszont Hunyadi sem feledkezett meg róluk, hálával viseltetett irántok, érdekeiket oltalmazta és előmozdította, és bennök olyan összetartó és könnyen mozgatható hadi erőt fejtett ki, a mely fiát királylyá tette, a mely — ha volt ki élére álljon •— hatalmasabb volt mint az összes főnemesség ereje, és a mely majdnem egészen ezen *) «nolens ipsius sangvinem in detrimentum et perniciem anime sue pertransire». U. o. 338. lap.