Géresi Kálmán: A nagy-károlyi gróf Károlyi-család oklevéltára második kötet (Budapest, 1883)
vizsgálattal, melyből kitűnt, hogy az az út csakugyan nem volt soha vám alá eső út, hanem szabad közlekedő vonal. 1477-ben Mátyás király Lancz Lászlónak számos hű szolgálataiért, károlyi birtokára évi és heti vásárjogot adományoz; a heti vásárt keddre, az országosat pedig Dorottya napjára. Ugyanez évben a szamos-szegi királyi jobbágyok tettek többféle károkat a Károlyiaknak. Mátyás király kijelentvén levelében, hogy a Károlyiakat „presertim propter servicia didi Lancz 11 bántani nem hagyja ] ), Runyai Zsoldos András diósgyőri comesnek megparancsolja, hogy "Lancz úrnak a mind két fél részéről választandó békebírák által adjon elégtételt. Minthogy pedig ugyanez alkalommal egy Farkas János nevű királyi jobbágy is sok kárt tett Lancznak, Mátyás király a debreczeni bírónak és esküiteknek hagyja meg, hogy a Debreczenben megjelenendő felek közt igazságot tegyenek, a mivel azok megelégedni tartozzanak. 1479. június 3-ikán Mátyás király az Apátiban rejlő királyi jogot sok hü szolgálataiért Károlyi Jánosnak adományozza, és a beiktatással a szentjogi conventet bízza meg. A beiktatás minden ellenmondás nélkül megtörténik, s a convent az erről szóló privilégiumot július 27-ikén ki is adja. Azonban az adomány a családtagok egymás közötti jogviszonyai szerint nem illethette egyedül Jánost, hanem a többi Károlyiakat is, és ezek az egyedül János részére történő iktatásnak minden bizonynyal ellent mondtak volna. János úr tehát hogy ezt kijátsza, az iktatáskor azzal a furfanggal élt, hogy királyi ember gyanánt egy meghitt szolgáját szerepeltette, a convent emberét Balázs papot pedig rávette, hogy világi öltözetben jelenjék meg, vagy legalább papi öltözetét ne láttassa. így az iktatás megtörtént, s a rokonok a hivatalos személyeket fel nem ismerve, nem gyanították mi megyén végbe, és így ellent sem mondhattak. Mihelyt azonban megtudták az elkövetett furfangot, siettek az ügyet a királynak bejelenteni, ki azonnal megbízta a váradi káptalant, hogy a szentjogi conventet színe elé idézze. János úr pedig sietett rokonaival kibékülni, nemcsak Apátira, hanem minden fenforgó hatalompöreire nézve is. i) K. Okit. II. k. 471.1.
