Géresi Kálmán: A nagy-károlyi gróf Károlyi-család oklevéltára második kötet (Budapest, 1883)
Határosok voltak a királyi- illetőleg a Szatmár várához tartozó birtokokon kivül a Tomaj és Dnig nemzetségek birtokaival, és Ugocsa felé bizonyosan a Hunt-Páznán nemzetséggel is. Az egész messze vidéknek katonai központja Szatmár volt, a legrégibb királyi várak egyike, magyar és német eredetű hospeseivel, kiket még Gizella királyné telepített oda> míg egyházi tekintetben Várad és Szent László király mindig növekvő tekintélyének hódolt. A királyi várhelyeken kivül már a XlII-ik században számos más magánvárakat is találunk e vidéken. A tatárjárás pusztításai figyelmessé tették a királyt és főurainkat a várak fontosságára, és a század második felében nagy számban épültek ilyenek az országban mindenütt. IV-ik Incze pápa levélben intette a magyar főpapságot 1246-ban, hogy a király engedelmével várakat építsenek, a melyekben, okulva az eddigi példán, magukat veszély esetében megvonhassák. E korban épült a tamás-várallyai vár TJgocsában, a Káta nemből származott Tamás, Gábor fia által 1275. táján építve. 1 ) Ennél valamivel korábban a viski, még akkor nem Máramarosban hanem Ugocsában, melyet István és László királyok egy időre magánosoknak adtak, de a melyet a század végén III. Endre királyi várnak cserélt vissza. '•') Ez időtájt építette a Kaplyon nemzetségnek Jákó nevű tagja Jákóvárát Meggyes mellett, mely most AranyosMeggyes nevet visel, a mely városban már István király alatt vendégnépek (hospites) voltak letelepítve. 3 ) De a Kaplyonok nem sokáig maradtak az új vár birtokában. Jákónak fia Kaplyon András ugyanis IV. László király személyével szemben vakmerő és sajátságos felségsértési bűnbe esett, melynek indokait és közelebbi körülményeit nem, csak elkövetett tényét és következményeit tudjuk. László királynak 1278-ban kelt oklevele úgy adja elő a dolgot, hogy András, Jákó fia a Kaplyon nemből, a királyra rohanván, — a mint az oklevél pervenit ad locum qui Mogoslyget dicitur, ita ut Byk remanet dictis generibus C u p 1 o n" — — és ismét: „descendens per eandem aquam (Zomus) ad locum, qui Zokolmezee dicitur, qui pertinet memoratis generibus Cuplon." Pesty Fr. ezen adománynál két Tamás comest vesz fel, nem tudom miért ? Várisp. Tört. 440. 1. ') Zichy Okmt. I. 56. 1. *) Fejér C. D. Tom. V. vol. 2. 253. 1. 3 ) Fejér id. m. X. 4. 861. s köv. 11.
