Gróf Károlyi Mihály programbeszéde a Kápolnai kerület választóihoz

azt tartom, hogy valamint az egyes embernek, hogy megállhasson és haladhasson az élet nehézségei közepette, szüksége van a tántoríthatatlan hitre és reményre : épp úgy a nemzetek fennállásának és fejlődésének is egyedüli bázisát az önbizalom képezheti. Ne higyjék azonban tisztelt Polgártársaim, hogy elegendő a hit, a remény és az ideálok úgy a magán, mint a politikai élet terén, mert gyakorlati érzék, gyakorlati munka kell hogy párosuljon az imént említett feltételekhez, mert ha ez nincs, a legmagasztosabb eszmék is üres és tartalomnélküli jelszavakba sülyednek le. Ezen politikával, ezen alapfelfogással homlokegyenest ellentétben áll az, amit az újonnan megalakult nemzeti munkapárt hirdet. Itt azonban egy pillanatra meg kell állanunk, mert a munkapárt szervezkedésével és programmjával nem foglalkozhatunk úgy, mint egy egyöntetű irányzattal, hanem egyenkint kell vizsgálnunk azt a két különböző áramlatot, mely ezt a pártot eleve kettészakítja. Az egyik irányzatnak képviselője Tisza István gróf, aki lángoló szavakkal buzdítj a az embereket a lemondásra, amivel szemben mást nem tud nyújtani, mint azt, hogy ezáltal a király és a nemzet között a béke helyre fog állani. De kérdem Önöktől és kérdem tőle, hogy mit lehet remélni egy olyan békétől, amely az egyik