M. Somlyai Magda: Földreform, 1945 (Budapest, 1965)

AZ 1945-ÖS FÖLDREFORM

majd tekinteni a földosztást. Ilyen körülmények között tervezetet készíteni és halasztás nélkül bizonytalanért mérnöki díjat fizetni nem vagyunk hajlandók. Lassanként minden föld visszaszivárog régi tulajdonosához. Azt azonban bejelentjük, hogy a földet most felfogtuk, bármilyen nehezen is, de elvetettük, a termést ez évben belőle kivesszük, bármilyen nehezen esik is az a régi tulajdonosának, mert ha mi el nem vetjük, a határ fele vetetlen marad. Szomorú,hogy most mindenkinek élethivatása a mezőgazdálkodás, és mégis mással munkáltatta eddig is, mind valamennyi, kik a kisajátítás vagy elkobzás alól mentesültek. Nem ezt a földbirtokreformot vártuk; az Ideiglenes Kormány jelszava (azé a föld, aki azt munkálja), sajnos, meg kell mondanunk, a gyakorlat mást mutat. . . Ma is nyíltan mondják, az, ami most történik, csak átmeneti dolog, jönnek még ők is. Már sajnos nem jönnek, itt vannak. Folytathatják eddig is folytatott bűnös üzelmeiket, és élni fognak vele. Csatoltan küldjük azoknak névsorát, akik mentesítve lettek a megváltás és elkobzás alól. E sorokban foglalt jogos panaszaink orvoslásra várnak. Azokat az utasításokat, melyeket a vármegyei tanácstól adnak ki, betartani csak a sorainkban foglaltak alkalmazásával lehet. Ha nem lehetünk szálfák e földön, leszünk cserjék, tarackok vagy legalább gyomok. Úgy kapaszkodunk mi szeretett földünkbe, mint a tarack, melyet mindig irtani kell. Tesszük ezt azért, mert szeretjük a földet. Nemcsak azért, mert nekünk adta a most fennálló rendelkezés, hanem munkánk után ebből élünk. Mi megértettük a hívó szót, azé a föld, aki azt megmunkálja! Semmi más vágya a kabai földigénylőknek nincsen, csak a már idézett jelszót a gyakorlatban is hajtsák végre, kik arra hivatva vannak. A kabai földigénylők javaslata a Hajdú vármegyei Földosztó Tanácshoz küldendő. A benne foglaltak megszívlelését remélve maradunk teljes tisztelettel: Kaba, 1945. április 14. Földigénylők"

77 A kisújszállásiak „elismerik", hogy az elkobzásba becsúszott egy-egy „hiba" is, de csak azért, hogy bebizonyítsák, mennyire kár, hogy korábban nem volt alkalmuk hasonló hibákat elkövetni, s bebizonyítsák, hogy megfelelő osztályalapról nézve ez a hiba valójában nem is hiba, hanem történelmi szükségszerűség volt. „Mint más községekben, úgy Kisújszálláson is hibákat követtünk el, és még talán követünk is - írják. - örülünk, hogy hibázhattunk, mert fájdalmasan nagy hiba volt az a múltban, hogy nekünk, parasztmunkásoknak ilyen hibákat nem volt módunkban elkövetni. Elkövettük azt a

1 hibát, hogy elosztottunk olyan földbirtokokat, amihez törvényes jogunk nem volt. Igénybe vettük 10 birtokos 100-100 hold földjét, amit kicserélésre terjesztettünk fel az Országos Földbirtokrendező Tanácshoz. Mielőtt akár a megyei tanács, akár az Országos Tanács ezt a kérelmet jóváhagyta volna, mi elosztottuk ugyanazzal a meghatározással, mint az elkobzott és kisajátított földeket. Ebből a tényből lehet következtetni hozzá nem értésre is és rosszakaratúságra is . . . 77 ÁL Debrecen. Hajdú m. Földhivatali iratok. Kaba kfb. 1945-46. 6 Földreform 1945 81