M. Somlyai Magda: Földreform, 1945 (Budapest, 1965)

AZ 1945-ÖS FÖLDREFORM

a majorsági zsellérek felszabadításáért, a földesurak által vitássá tett földekért. A földbirtokosok és a parasztok között feszülő ellentét, amely egyúttal a nemzeti szabadságharcnak is súlyos tehertétele volt, a vezető osztályt ugyan kisebb módosításokra, engedményekre késztette, de a történetileg kialakult társadalmi erőviszonyok - elsősorban a városi polgárság és munkásság fejletlensége lehetetlenné tették, hogy a parsztság áttörhesse az 1848-as rendezés korlátait, új irányba terelhesse annak menetét. A szabadságharc veresége, a Habsburgok ellenforradalmi abszolutizmusána k felülkerekedése meghatározta a polgári átalakulás sorsát. A nagybirtokos arisztokrácia s általában a konzervatív erőkre támaszkodó új abszolutizmus, a szabadságharc alatti engedményeket megtagadva, a márciusi elképzeléseknél is szűkkeblűbben hajtotta végre a forradalom örökségét. Az 1853. évi császári pátenssel szabályozott úrbérrendezés nemcsak a nagybirtokrendszer fennmaradását biztosította, hanem konzerválta az egy gazdasági közösségben együtt élő egykori földesúr és jobbágy viszonylatában a régi feudális kötöttség számos maradványát is. így Magyarország mezőgazdasága a tőkés fejlődés „porosz" útján haladt előre, a birtokos parasztság a nagybirtok és úri középbirtok árnyékában; a földtelenek milliói pedig a nagybirtokhoz kötözötten indultak meg a polgárosodás keserves útján. Az a megelőző mostoha századoktól determinált tény, hogy az 1848-as forradalom s a forradalmi korszakot lezáró 1867. évi kiegyezés nem oldotta meg a magyarországi agrárkérdést, hogy a „porosz" típusú agrárfejlődés szűkhatárú falvakba, bizonytalan agrárproletársorba kényszerítette a parasztságot s deformálta polgárosodását, újkori történelmünknek egy évszázadán végighúzódó, hol lappangva gyülemlő, hol robbanva feltörő fő ellentmondása, a magyar demokrácia sorsdöntő kérdése volt. Az volt a kezdetén is; az úrbérrendezés körül folyó tömérdek per, harc, mozgalom során, amikor a földértj a feudális maradványok körülbástyázásáért vagy eltörléséért folyó tömeges osztályharc nagymértékben hozzájárult ahhoz, hogy a földbirtokos uralkodó osztály Ausztriával kiegyezve, e reakciós nagyhatalommal társulva keresse birtokainak védelmét, antidemokratikus uralma folytatásának biztosítékát. És az maradt a magyarországi imperializmus korszakának végéig, amikor éppen a földkérdés - habár megkésett - radikális rendezése vetette meg egy új korszak, szocializmusba torkoll© demokráciánk alapjait. E két határkő között az agrárkérdés változó intenzitással feszítette a nagybirtokos-nagytőkés rendszer kereteit. A parasztság sokféle formában kereste a polgárosodás, a szabadulás útját. Az 1860-as években, a kiegyezés időszakában, az antifeudális paraszti osztályharc mintegy negyedszázadig elcsendesedett. Az úrbérrendezés nyomán nemcsak a telkes jobbágyoknak, de az egykori házas zselléreknek is jutott a felosztott közlegelőkből, erdőkből néhány holdnyi parcella, a nincsteleneknek is viszonylag kedvező bérlet a munkaerőben, tőkében szűkölködő földbirtokosoknál; és munkaalkalom a nagy iramban