M. Somlyai Magda: Földreform, 1945 (Budapest, 1965)

AZ 1945-ÖS FÖLDREFORM

sítenek. Ez a tervezet értékes dokumentuma a szegényparasztság vállalkozó kedvének, földhöz való ragaszkodásának. Nem a túrkeveieken múlott, hogy mindez csak tervezet maradt, hanem mindenekelőtt azon, hogy a háború utáni nehéz gazdasági helyzetben az állam e terv megvalósításához nem tudott támogatást adni. Azokon a vidékeken, ahol nagy volt az erdőterület, a földigénylő bizottságok elrendelték, hogy a földigénylők saját részükre erdőterületet irtsanak ki.

71 Volt, ahol a földhiányon a legelőterületek feltörésével próbáltak segíteni.

72 (Átmenetileg, a csökkent jószágállomány miatt ez megengedhető is volt, de a legelőterületeket természetesen nem lehetett végleg és egészen felszámolni, és az erdőterületek irtását sem volt szabad általánossá tenni.) Egyes bizottságok megpróbáltak a földhiányon állami gazdaságok, mintagazdaságok - ha volt ilyen a község határában - felosztásával könnyíteni. (Ezeket a gazdaságokat ugyanis a rendelet kivonta a felosztható földek közül.) Indokolt esetekben, s ha nem túlságosan értékes gazdaságról volt szó, engedélyt is adott állami gazdaságok vagy azok egy részének felosztására is az Országos Földbirtokrendező Tanács. Az esetek többségében azonban természetesen megakadályozta az ilyen irányú törekvéseket. A kevés felosztható föld és az igénylők nagy tömege között feszülő aránytalanság megszüntetésének vágya természetesen vezette el a szegényparasztokat az elkobzási paragrafus - amelyet a háborús és népellenes bűnösök birtokaira mondott ki a rendelet - gyakori alkalmazásához. Ezen a címen a szegényparasztok felosztottak részben vagy egészen 50-200 kat. holdas kulák- és 100 kat. holdnál kisebb úri birtokokat is. Ezt a rendeletnek csak a saját forradalmi érdekeiknek megfelelő értelmezésével tehették meg, de módot is adott erre a rendelet azáltal, hogy csupán általánosságban határozta meg, ki tekinthető hazaárulónak, népellenesnek: „Hazaáruló, háborús és népellenes bűnös az a magyar állampolgár, aki a német fasizmus politikai, gazdasági és katonai érdekeit a magyar nép rovására támogatta, aki önkéntes jelentkezéssel német fasiszta katonai vagy rendfenntartó alakulatba belépett, aki valamilyen német katonai vagy rendfenntartó alakulatnak Magyarország érdekeit sértő adatokat szolgáltatott vagy mint besúgó működött, aki ismét felvette német hangzású családi nevét."

73 A nép ösztönös jogérzete ezt az általános megfogalmazást két irányban is kiszélesítette: népellenesnek nyilvánította azt a birtokost, aki mindig embertelenül bánt cselédeivel, és hazaárulónak azt is, aki 1944-1945-ben Nyugatra menekült, és nem sietett visszatérni. Ha az elkobzást kimondó paragrafus ilyen értelmezését esetenként lehetett is vitatni, a bővítés elvi jogossága nem lehetett kétséges, az mélyen benne gyökerezett a magyar viszonyokban. 71 OL Földhivatali iratok. Országos Földbirtokrendező Tanács jkv. 1945. április 12. 72 ÁL Debrecen. Bihar m. Földhivatali iratok. 78 Rendelet. 5. §.