M. Somlyai Magda: Földreform, 1945 (Budapest, 1965)

AZ 1945-ÖS FÖLDREFORM

lattól eltérően a felosztott gazdaságok konvenciós iparosai és általában a községbeli lakosok közül azok a kisiparosok, akiknek megélhetését iparuk nem biztosítja, s ezért emellett mezőgazdasági munkával már eddig is foglalkoztak. Részükre azonban aránylagosan csak kisebb birtok juttatható. A három kat. holdas birtokminimum azonban itt is irányadó.

41 A gyári munkások földhöz jutását illetően viszont a következőképpen határozott az Országos Földbirtokrendező Tanács. „Az érvényben levő rendeletek értelmében nincs lehetőség arra, hogy ipari üzemek földhözjuttatásban részesüljenek. A tanács azonban nem zárkózik el az elől, hogy az ipari üzemek, alkalmazottaik élelmezése biztosítása végett, ideiglenesen földet béreljenek. Természetesen ez csak akkor lehetséges, ha a helybeli földszükséglettel összhangba hozható."

42 Ez az utolsó megszorítás gyakorlatilag természetesen azt jelentette, hogy gyári munkások testületileg nem kaphattak földet sem tulajdonba, sem bérbe. Ahol egyéni igénylés alapján mégis bekerültek a juttatottak közé, ott a földosztás első felülvizsgálatakor visszavették tőlük. Persze, azért annak megértetése, hogy a földreform-rendelet nem általánosságban a szegénynép, hanem a földműves-szegénység földhöz juttatását szolgálja, nem ment egészen simán. Akadtak, akik a földhöz nem jutott munkások elégedetlenségét demagóg hangulatkeltésre használták fel, tovább nehezítve ezzel az amúgy sem könnyű gazdasági és politikai helyzetet. A Borsod megyei Bodvaszilas község bányászai pl. még 1946. augusztus 4-én is tüntető felvonuláson követelték, hogy a földmunkásokkal egyenlő juttatásban részesülhessenek.

43 A Kommunista Párt, a szovjet katonai parancsnokságok határozott utasítása, az érvényes rendelkezések szigorú betartása azonban mindenütt úrrá lett a felelőtlen hangulatkeltésen. Az Országos Földbirtokrendező Tanács mindkét döntése mind a munkások, mind a konvenciós iparosok földigényét illetően helyes, elvileg megalapozott volt. A községi földigénylő bizottságok azonban a rendelkezés ellenére sem igen adtak helyt iparosok földigénylésének. Csak elvétve találkozunk olyan magatartással, mint a győrszentivániaké, akik a konvenciós iparosokat egyenlő juttatásban részesítették a mezőgazdasági munkásokkal, s emellett ki is tartottak, azzal az indokolással, hogy „azok mint részaratók dolgoznak, ipari szerszámuk alig van, s iparuk megélhetésüket nem szolgálja".

44 Az általános gyakorlat az volt, hogy elutasították az iparosok kérelmét. Azzal érveltek, hogy az iparosok mesterségbeli tudása, melyet előbb vagy utóbb módjukban lesz hasznosítani, számukra mégis csak megélhetési alapot biztosít, a szegényparasztok számára viszont egyetlen lehetőség van: a föld. Az iparosok földügye, csakúgy mint a községek közötti huzakodás, hosszú, 41 ÁL Szolnok. Földhivatali iratok. Központi anyag. 42 OL OFT iratai, jkv. 1945. április 25. 43 ÁL Miskolc. Borsod m. Földhivatali iratok. 62/946. 44 OL Földhivatali iratok. Alapszám: 9/945.