M. Somlyai Magda: Földreform, 1945 (Budapest, 1965)
AZ 1945-ÖS FÖLDREFORM
tagjai." 1 Az egész országban 3200 földigénylő bizottság működött 32 000 taggal. Az első gyűlések után a választott bizottsági tagok nyomban munkához láttak. Mindenekelőtt esküt tettek a földreform ügyének tisztakezű, önzetlen szolgálatára. „Mi, a községi földigénylő bizottság tagjai, becsületünkre és lelki- . ismeretünkre fogadjuk, hogy tisztünkben legjobb tudásunk és lelkiismeretünk szerint, kedvezés és részrehajlás nélkül járunk el, tisztünkkel Összeférhetetlen tevékenységtől tartózkodunk, és a hivatali titkot megőrizzük..." - hangzott minden községben az esküdözéshez nem szokott, éppen ezért azt nagyon komolyan vevő szegényparasztok fogadalma. Ezek után percnyi késedelem nélkül munkához láttak. Hosszú előkészületekre nem volt szükségük. A földhöz való juss tudatát évszázadok formálták, érlelték bennük, és a közvetlen gyakorlati teendőket is alaposan meghányták-vetették a hosszú téli hónapok alatt. Mindenekelőtt számba vették a falu határában felosztható földeket, összeírták a földet igénylőket, elkészítették a földosztás tervezetét. A kfb-kkel egy időben megszerveződtek a földreform végrehajtásának felsőbb szintű szervezetei is. Az mft-k hét tagból álltak. Tagja volt egy mérnök, egy bíró, egy gazdasági szakember, akiket a földművelésügyi miniszter nevezett ki. A másik négy ^ tagot a szegényparasztság közvetlen képviseletére a megyei nemzeti bizottság, illetve a Földmunkás Szakszervezet megyei csoportjai megosztva delegálták. Az elv a megyei tanácsok tagjainak kijelölésénél sem a párthovátartozandóság, hanem a földreform becsületes szolgálatának igénye volt. Meg kell azonban mondani, hogy itt az elv gyakran csak elv maradt. A Kisgazdapárt azt az objektíve adott igényt, hogy a Földmunkás Szakszervezet útján főként kommunista, illetve parasztpárti tagok kerüljenek be a tanácsokba - ez természetesen következett a szakszervezet hivatásából -, ellensúlyozni igyekezett a nemzeti bizottságok útján bekerülőkkel. Ezzel gyakran megsértette a földreform ügye iránti odaadás követelményét. A megyei tanácsok politikai arculata ennek következtében gyakran eltért a földreformban érdekelt paraszti tömegekétől, mely később éles összecsapásokat eredményezett az mft-k és a kfb-k között. Az mft hagyta jóvá a kfb elkobzási és igénybevételi javaslatát, felosztási tervezetét, szerzett érvényt az OFT elvi döntéseinek. Feladata rendkívül sokrétű és szerteágazó volt. Az mft-k az ügyek sokasodásával párAizamosan külön ún. tárgyaló tanácsokat állítottak fel - ugyanolyan összetétellel, mint amilyen a központi tanács volt. A megyei tanácsok két hét alatt kötelesek voltak dönteni a földigénylő bizottságok megkereséseiben. A földreform végrehajtásának legfelső irányító szerve az Országos Földbirtokrendező Tanács volt. Egyidejűleg az egy tanács - nevezzük első vagy központi tanácsnak - mellett több tárgyaló tanács működött. Valamennyinek kilenc 1 Tanner József: Egerszalók. Gondolat Könyvkiadó 1961. 263. old. \