M. Somlyai Magda: Földreform, 1945 (Budapest, 1965)

IRATOK A FÖLDREFORMRÓL

berek érdekeit fogjuk képviselni. Birtoklapot idáig nem volt köteles visszaadni senki. Dr. Donath: Birtoklevelet csak akkor tartoznak visszaadni, ha másikat mindjárt kapnak helyette. Ha a megyei tanács határozatot hoz, az nem végérvényes. Magukat a földből ki nem mozdíthatja. Hanga Pál: Én a hitelkérdéssel akarok foglalkozni, amit a pénzügyminiszter oly sokáig elhúzott. Holdanként 30 000 pengőt adnak kölcsönképpen, de ebből csak egy pár pulykát vehetünk. Kérjük, hogy kapát, kaszát, ekét, felszerelést adjanak pénz helyett. (Úgy van!) A földművesszövetkezet már megalakult, de eddig még nincs tudomásom róla, hogy mit cselekedett és hogy hová lett a pénz, amit befizettünk. Kérdőre kell vonni a vezetőket, hogy hová tették a pénzt. Az a tőke, amit akkor befizettünk, akkor még pénz volt, ma még egy skatulya gyufát sem kapunk érte. (Eddig ki használta a pénzt?) Még csak annyit szeretnék mondani, hogy mi földhözjuttatottak még a vérünk árán is meg fogjuk védeni a földet, és nem adunk vissza egy maroknyit sem. (Úgy van! Éljen!) Donner Géza: Milyen címen szedte be a földigénylő bizottság azoktól a birtokleveleket, akik az Erlich-birtokból kaptak? Mi bizalmatlanságot szavazunk a földigénylő bizottság elnökének, általában az egész földigénylő bizottságnak. Nekem az a nézetem, hogy nincsen helyünk addig a földigénylő bizottságban,, amíg újra nem alakítjuk. (Úgy van! Le velük!) Magam is azt javasolom, hogy tessék újra választani az egész bizottságot, mert a földigénylők nincsenek tisztában helyzetükkel. Ameddig ez a földigénylő bizottság együtt van, addig nem lesz megművelve a föld. Azt mondták, amíg Gsala ott van a földigénylő bizottság élén, addig ném hajlandók dolgozni. (Új elnököt választunk!) Pásztor István: Amikor a második bizottság megalakult, az én rábeszélésemre választották meg Csalát. Akkor azt ígérte, hogy minden erejével támogatni fogja a munkásokat. Hányszor hallottátok tőlem, hogy addig egy talpalatnyi földet nem adunk vissza, míg az Országos Tanácstól nem jön döntés. Elhallgatták a megyének minden olyan döntését, ami kedvező volt az elkobzott birtokra. Én mint a szakszervezet titkára igenis állítom, hogy komoly bajok voltak. Visszaszedték a birtokleveleket, és nem adtak más birtokot. A sváboknak olyan cédulát adtak, amely szerint 300 q búzát vittek ki a határból. Ami Gsala azt a vádját illeti, hogy a régi bizottságban nem volt leltározás, arra azt felelem, hogy igenis volt. A másik pedig az volt, hogy jöttek a munkások azzal, hogy baráti alapon dolgozik a földigénylő bizottság. Füle Miklósnak földet adott, aki a barátja volt, pedig nagybérlő Cegléd határában és 232 q gabonából elszámolt 25 q-val. Elszedték a birtokleveleket. Feleljenek, bizonytalanságban voltak-e vagy nem? (Úgy is van, nem akartuk a földet dolgozni!) A szakszervezet részéről visszavontuk az embereinket, mert a munkásoknak nagyarányú volt a panasza. Ami a hitel- és a gépszövetkezetet illeti, ki kell jelentenem, hogy szakszervezetünk még csak most tudott elismerésre találni. A faiskolára, a borpincére milliomosok pályáztak. Az Országos Tanácsnál kaptuk meg az igazságot. 20 millió befektetést kértünk, s a hitel elmaradt. Lesz gép is. Nyugodjanak meg a munkások, amit el lehet követni a szövetkezetben, mindent el fogunk követni. De legalább nyugalmat szeretnénk végre a föld körül. (Éljen Pásztor!)