M. Somlyai Magda: Földreform, 1945 (Budapest, 1965)

IRATOK A FÖLDREFORMRÓL

A Tolna megyei gazdasági felügyelő

1 jelentése a megyei földhivatalhoz a földreformnak a termelésre gyakorolt hatásáról Jelentés Utalással a 3102/1945. I. sz. rendeletre, beterjesztem jelentésemet az alábbiakban: A földreform lebonyolítása következtében előállott termelési helyzet megítélésében csupán helyi ismereteim alapján tudok foglalkozni, éspedig a vármegye északi felét illetőleg, ahol nagy általánosságban a termelés helyzete úgy jellemezhető, hogy a művelt növények közül főleg a tavasziak termőterületében történtek eltolódások. Legnagyobb vesztesége van az ipari és kereskedelmi növények vetésterületének, melyek termőterületei tulajdonképpen azonosak, illetve megfelelnek a háborús kényszer hatása következtében előállott ugarterületeknek. A tavaszi kalászosok közül főleg a zab az, ami vetésterületben növekedett, jóllehet a termés mennyisége megyei átlagban mégis alul marad a múlt évinek, miután a késői vetést a korán beköszöntő meleg megsanyargatta. A kapások, kukorica és burgonya vetésterülete egy-két százalékkal ugyancsak meghaladja a múlt évit, a helyzet azonban itt is azonos a zabéval, aminek ugyancsak a késői vetés és az időjárás alakulása az okozója. Hogy a kapásnövények nagyobb mérvű felkarolásával az ipari és kereskedelmi növények pótlásáról gondoskodni nem lehetett, ennek oka túlnyomó részben a tavaszi munkatorlódásban, a minimumra lecsökkent fogaterőben és végül tagadhatatlanul a földreform lebonyolításával magától értetődően előállott zökkenővel tudom indokolni. Helyenként ugyanis egyes kfb-k csak május folyamán jutottak el addig a mértékig munkájukban, hogy a juttatásra jogosult egyének részére a megfelelő birtokokat kijelölhessék. Arra nézve, hogy a föld kiosztásának milyen eredménye volt a termelés folytonosságában (ütemében), azt tapasztalom, hogy a tavaszí munkálatok a bevetendő területek fele részén elkéstek. Nemcsak a bizonytalan közfelfogás és háborús helyzet okozta esetenkénti gazdasági lehetetlenülés, hanem esetenként, sajnos, bizonyos fokig a nemtörődömség is szerepet játszott ezen kérdés megítélésénél. A nemtörődömség a hatóságok részéről, akik a sok tájékozatlan és felületes szóbeszéd helyett konkrétan nem intézkedtek a parlagon tartás megszüntetése ügyében, miáltal rontották a helyzetet és növelték a bizonytalanságot. Ehhez járult még az a körülmény, hogy egyes községek földigénylő bizottságai közötti (sajnos legtöbb esetben semmilyen értékű vita) véleményeltérés fennforgott olyan esetekben, amelyekben konkrét intézkedések történtek 1 A vármegyei gazdasági felügyelőség az 1912. évi XXIII. tc. értelmében a vármegyei közigazgatás keretein belül a törvényhatósági gazdasági előadói teendőket látta el mindazon ügyekben, amelyek a földművelésügyi igazgatás hatáskörébe tartoztak, az erdészeti, állategészségügyi és vízjogi ügyek kivételével. / \